Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„KELETRE, KELETRE” Politika és műértelmezés egy Babits évfordulón

ton, hogy egy nagyszabású mű töredékével lenne dolgunk: „Itt először közlésre kerülő írása bevezetése egy tervezett, de eddigi tudomásunk szerint be nem fejezett népi elbeszélő költeménynek. Örök kár, hogy nem folytatta, illetve nem fejezte be.”25 Gál Istvánt kétségtelenül a lelkesedés tuti, hogy amikor csak lehet, helyreállítsa Babits megtépázott tekintélyét, de tévedései máig éreztetik hatásukat, hiszen bizonytalan keletkezésű verseknél a cáfolat néha nehezebb, mint egy lehetséges új teória felállítása.

Babits születésének 90. évfordulója egyrészt valóban szolgálta a költő rehabilitációját, másrészt a téves dátumú szövegközlések miatt talán ez az évforduló okozza a legtöbb napjainkig húzódó gondot. Mindez beszédes példa arra, hogy egy mű értelmezése, és a költői magatartás megítélése milyen szorosan összefonódhat a keletkezés időpontjának megállapításával, másrészt lelepleződik, hogy ártatlannak tűnő filológiai adatok milyen könnyen válhatnak egy ideológiai cél kiszolgálóivá. Ha nem egy olyan irodalompolitika ellen kellett volna Babitsot megvédeni, amely többszörösen közellenségnek nyilvánitotta őt, ha nem egy olyan helyzetben kellett volna vizsgálni költészetét, ahol mindig egy másik, lobogóul kitűzött költővel szemben ő kerül elsőként a vádlottak padjára, ha egy hatalmi és ideológiai apparátus nem érezte volna veszélyeztetve magát a személyét övező tisztelet által, melyben Babits életműve és tevékenysége az értékőrzés egyik szimbólumává vált, akkor műveinek utóélete sem lett volna ennyi rosszindulatú váddal és jóhiszemű tévedéssel terhes; megítélése sem válhatott volna gyakran máig következményekkel járó csatatérré.

(2000)

25 Gál István: Ki járt már, ki járt már? ... Babits Mihály kiadatlan népi elbeszélő költeményének bevezetése. Tolna megyei Népújság 1977. dec. 25. 10.

178