Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„A NÉV, MELY ÁLL E KIS PAPÍRON” Anév jelentésének kérdése Babitsnál
Esszéjében végigtekint saját ambivalens érzéseinek láncolatán. A név egyrészt öröklött családi tárgy, mely hozzá tartozik az emberhez, másrészt mégis minden egyén szuverén módon független tőle. Megértő gesztussal magyarázza ifjonti lázadását nevének írásával kapcsolatban. „Magamtól akartam lenni, ami tudok” - fogalmazza meg hitvallását - „most már nyugodtan beszélhetek nemességről”74 - teszi hozzá befejezettnek érezve neve jelentésének kérdését. „Az én vallásom szerint legalább az ember szabad lény, csak a saját érdemeinek alapján lehet őt megítélni. Annyit érek, amennyit magam érek.”75 Megalkotott és vállalt életművével a háta mögött, amikor neve Európa-szerte műveivel egyenlő, végre az azonosság érzése tölti el. E kiküzdött azonosság utolsó, költői játéknak ható, de végképp megnyugtató érvét egy látszólag apró mozzanat szolgáltatta. Babitsot, aki egy életen át hadakozott az ellen, hogy családi nevének személyiséget meghatározó jelentést tulajdonítsanak, egy kedves barátja figyelmezteti, „hogy a babies szó honi magyar szóként is élt a régiségben és a tájnyelvben. Mintha egy kedves családi tárgyat valaki megszabadítana a rátapadt szennytől! Magyar szó, és varázslót, vajákost jelent: sőt ősmitológiai eredetű! Ipolyi Arnold Magyar mitológiájában is szerepel a babicsolás, »varázslás« értelemben. íme, mily alkalmatos, költőhöz és magyar költőhöz illő név!”76 A hír örömmel tölti el, s bár saját bevallása szerint csupán „bohó” örömmel, de elég fontosnak tartja ahhoz, hogy beszélgető füzetében is említse.77 Nem firtatja Ipolyi gyakran kérdéses szómagyarázatainak jogosultságát, hanem megkönnyebbülten lélegzik fel.78 Lám, a számára egyik legfontosabb szó, a neve, nemcsak eredetét illetően magyar, hanem jelentése is van, mégpedig olyan, amely személyiségének leglényegére mutat rá. (Talán mégiscsak Kratülosz- nak van igaza?) Élete végén bevallja hát, ami ellen oly sokáig tiltakozott írásban, amivel oly sokat küzdött műveiben: „a név olyan mint a szorosan testhez tapadó ruha: aki érinti, engem érint!”79 Ő, aki fiatal korában a hang, a szó mágiájával törekedett a felszínre hozni, kibontani a dolgok legmélyebb összefüggését, s aki élete végén a Jónás imájában arról panaszkodik, hogy hozzá hűtlenek lettek a szavak, ő, talán saját magának sem bevallottan, és a nyilvánosság előtt mindenképp titkoltan, nehezen hegedő sebeire valódi gyógyírt lelt. Minden racionalitáson túl, a tudatalatti tartomány legbelsőbb bugyraiban, e kései felfedezés ajándékaként költővoltának titkos igazolását találhatta meg. (1996) 74 Nevek, ősök, címerek. I. h. In: BMET II. 689. 75 Uo. 690. 76 Uo. 688. 77 1938. áprilisi bejegyzés. In: BMB I. 682. 78 A szakirodalom megoszlik a szó lehetséges eredetének kérdésében. Horger Antal a Babies családnevet ó-magyar névadási szokásra vezeti vissza (Magyar Nyelv 1939. 5-6. sz. 182-183.), ezzel szemben Melich János szláv eredetűnek tartja (Belia 1983. 10.) 79 Nevek, ősök, címerek. In: BMET II. 688. 155
