Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„A NÉV, MELY ÁLL E KIS PAPÍRON” Anév jelentésének kérdése Babitsnál
telkedett többé, hogy valóban ez az úr az ő fiának az apja.” Nemcsak a keresztnév, hanem a vezetéknév is sorsdöntő számára. Mikor megismeri a közismert Vitányi nevet, melyet a rendházban addig zsumalista szabadosságáért, szabadkőműves szemléletéért botránykőként emlegettek, nemcsak a valódi apa létére, hanem annak egyéniségére, gondolkodásmódjára és zsidó származására is fény derül. „A név hatása csakugyan rendkívüli volt. Tímár agyában mintha pokoli világosságot gyújtottak volna ki. Minden megvolt magyarázva, ami Pista jellemében csodálatosnak vagy aggasztónak tűnhetett föl eddig. Az ellentmondások meglepő egységbe oldódtak föl.”64 Itt a név funkciója tehát túllép a puszta identifikáción, mert ajelölt és jelölő között egy újfajta viszonyt hoz létre, mely a regény keretén belül nyeri el értelmét. Vitányi közismert neve az általa már megírt könyvek összességét, a társadalomban elfoglalt helyét is jelenti, azt kimondva mindezek a tartalmak rögtön élővé válnak. Épp ezért az a szokásos eljárás, hogy a fiú gyermeket apja után nevezzék el, itt egyedi és meghatározó jelentéssel töltődik fel, hiszen visszamenőleg mutat rá a gyermek valódi apjára, és teszi nyilvánvalóvá zsidó származását. Ez ad magyarázatot Virgilnek addig érthetetlen, apróságnak tűnő dolgokra. Nevének és származásának ismerete a fiúban magában is földcsuszamlásszerű változást indít meg. Ő is kérdések hosszú sorával néz szembe. Választania kell. A „Ki a gyerek apja?” csak az első szint, a „Hova, melyik társadalmi csoportba tartozik?” az igazán égető probléma. Amíg Tímár tudatosan felvett, „beszélő” neve a regény folyamán elveszti igazságalapját, hiszen az érzékiség határát súroló vonzódása tanítványa iránt ellentétben áll a ’virgil’ szó szimbolikus jelentésével, addig az általában egyszerűen öröklődő, konkrét, jelentés nélküli, civil név súlyos tartalmi terheket cipel. A „Hogyan hívnak?” a Tímár Virgilfiában is a babitsi alapkérdéssel függ szorosan össze: „Ki vagyok én?” „Az emberi lélek genealógiája érdekelte Babitsot, kialakulása és alakulása, meghatározottsága és robbanó véletlenei” - hangzik Nemes Nagy Ágnes szájából a keményre kalapált, mégis hajlékony összegzés Babits művészetéről. Láttuk, hogy e meghatározottságok és véletlenek egyik kristályosodási pontja Babits életművében a név, s ezen belül is saját nevének önszemléleti vizsgálata. S bár a név jelentésével kapcsolatos filozófiai alapozottságú érzékenysége változatlan maradt, az idő előrehaladtával jellege, tartalma megváltozott. Letéve alkotások hosszú sorát egyre kevésbé érezte, hogy neve mást jelent a külvilág előtt, mint amit alkotásainak összessége. A név és személyiség viszonya számára ekkor már nem a meghasonlással, az elveszettséggel, a különböződéssel telített. Amit híres esszéjében Széchenyi egyik fő mozgatóerejeként és teljesített feladataként fogalmazott meg, rá is érvényes: „bebizonyítani önmagát önmaga előtt”.65 Be64 Tímár Virgilfia 75. 65 A legnagyobb magyar. Töredék Széchenyiről. Szép Szó II. 1936. jún. 4-5. sz. 146-154. In: BMET II. 508. 152
