Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„A NÉV, MELY ÁLL E KIS PAPÍRON” Anév jelentésének kérdése Babitsnál

olyan levél is fennmaradt, mely kedves szeretettel igyekszik megszelídíteni az el­lentmondást, és létezőnek feltüntetni azt, ami nincs. „Ismét egy alkalom kínálkozik arra, hogy testvéri ragaszkodásom nyilvánításaként egy üdvkívánatot küldhessek felétek »febr. 29-kén«, mely az idén ugyan kiesik a naptárból, de a mi emlékeze­tünkben fennmarad, mint szívünkben az önkénytelen szeretet.”32 Egy másik, a lo­gikai képtelenséget a meghittséggel áthidaló megfogalmazás szerint „29-ike ismét eltűnt a naptárból, de mi a szökevényt előhozzuk visszaemlékezésünkkel, hogy neked igaz szívvel s legigazabb érzéssel jókat kívánhassunk névünnepedhez!”33 Vagy kissé vádlóan a közönyös sorssal szemben, mintha nem is saját döntés ered­ménye lenne a különös helyzet: „Az idei kalendárium ismét mostohán bánt el velünk, elvonta tőlünk ezt a nevezetes napot, melyen alkalmunk lehetett volna testvéri vonzalmunknak kifejezést adhatni, de azért nem gátolhat meg visszaem­lékezésünkben, mellyel szeretetünkkel utat törünk a Mindenhatóhoz fohászaink­kal a »Te« és a »Tieid« boldogságáért!”34 Babits valószínűleg olvasta a család egyes tagjait külön-külön is üdvözlő leveleket (tízes éveiben járt ekkortájt), vala­mint személyesen is részese lehetett e családi szokásnak, melynek az abszurdba hajló jellegét (ha valaki, akkor ő) nyilván átlátta.35 Az Anyám névnapjára című vers 1906-ban született, természetesen ez sem volt szökőév, vagyis olyan napra íródott, amely abban az évben csak a Babits család képzeletében létezett. Mind­ehhez figyelembe kell vennünk Babits kései önéletrajzi esszéjének beismerését: „Meg kell itt vallanom, hogy este születtem, nem pedig hajnalra, mint ahogy egy fiatalkori versemben írtam, lelkiismeretlenül, tisztán a rím és mérték kedvéért.”36 Tehát nem Hajnalkának hívják édesanyját, olyan napra készült vers, amely abban az évben nincs is, s a költő nem hajnalra született. Csupa ellentmondás és rejtett tagadás. A költői játék gondolati eredménye: a beszélő névként használt elneve­zés nemcsak hazudik, hanem talán nincs is. A nyomtatásban megjelent változat az Anyám nevére címmel és a szándékoltan kétértelmű alcím nélkül lekerekítettebb és simulékonyabb, mint az eredeti. Babits mégis halogatta szülejének megmutatni, mert ő tudta igazán, hogy anyjához való, mélyen ellentmondásos viszonyát a ne­véhez való ambivalencián keresztül fogalmazta meg. A Holnap megjelenése után, a név és személyiség kapcsolata újra, és most már az alkotással szorosan összefüggő szempontból válik aktuálissá számára. 1909-ben a Pictor Ignotusbm megint visszatér a problémához. „Mi az a név?” - teszi fel a kér­32 Kelemen Ilona levele Babits Mihályné Kelemen Aurórának, Szekszárd, 1894. február 29. In: BCSL214. 33 Kelemen Ilona levele Babits Mihályné Kelemen Aurórának, Szekszárd, 1897. február 28. In: BCSL270. 34 Kelemen Ilona levele Babits Mihályné Kelemen Aurórának, [Szekszárd, 1898. február vége] In: BCSL290. 35 V.ö. Vendel-Mohay 1974. 97. 36 Curriculum vitae (1939) In: BMET II. 680. 143

Next

/
Oldalképek
Tartalom