Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„HISZEM AZ EZER ISTENT” A fiatal Babits rendhagyó Credója
A versben eztán következik az istenek neveinek zuhatagszerű felsorolása, s ez az érzéki sokaság a polytheizmus elsöprő diadala: hiszem „Kronost az öreget s Bacchost a fiatalt, / az arany Aphroditét [...] Artemisz enyhe nyilát / Zeuszt a komor dörgőt s Próteüszt a tengeri bolygót”. A görög istenvilág maga a sokszínű élet. Babitsot e kérdéskör annyira izgatta, hogy a különböződés fogalmát a filozófia eszközével is igyekezett megragadni. Próbálkozásáról egy kéziratban lévő, mindmáig kiadatlan filozófiai tanulmánytöredéke tanúskodik. Az írás jelentőségét növeli, hogy bár Babits eredetileg filozófusnak készült, és egész életművét áthatja az elvont gondolkodás iránti vonzódás, de filozófiai, tudományos igénnyel bíró szöveget, néhány korai recenzión kívül, nem írt. A Játékfilozófia eredeti címe a Mese a nagyvilágról volt. Babits határozottan jelezni akarta ezzel a műfaji megjelöléssel, hogy nem értekezést ír, hanem szépirodalmi művet. Publikálatlan töredékében a különböződés eszméjét nem „a világ összes tüneményei”-re, hanem szűkebb területre figyelve, a gondolkozás jelenségeinek vizsgálatára alkalmazza. Részletesen kifejti, hogy a „lelki élet alaptüneménye, a legelemibb érzés már kétség kívül nagyon kifejezetten különböződés, sőt ez a két szó: különböződés és érzés a lelki életről szólva teljesen felcserélhető. Egyetlen érzet nem képzelhető el: az érzet önmagának a különböződésével azonos.”9 E töredék egy félbemaradt kísérlet nyoma, melyben a Játékfilozófia és a. Hiszekegy művészileg megjelenített filozófiai lényegét, a polyzmus melletti állásfoglalást a tudományos kifejtés eszközével fogalmilag szeretné megragadni. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy vajon felkérésre vagy önszántából kezdte el szövegét, s azt sem tudjuk, miért hagyta abba. Talán éppen a szaknyelv által megkövetelt egyértelműséget érezte tűrhetetlen béklyónak. A Játélfilozófiában lételméleti szinten valóban - a töredékben alkalmazott saját definícióját használva - a világ összes tüneményét a különböződés fogalmára vezeti vissza. A születés és a halál is az „élet különböződésének eszköze”. A Ba- bits-Szókratész által felvázolt világban nyomatékosító ellentétként jelenik meg „az Isten mellett az ördög” és a „rossz hozzátartozik a jóhoz.”10 Ugyanígy egymással szemben kétféle erkölcs, kétféle érzésmód áll. A világtörténet e kettősség szempontjából jellemezhető: az „egyik a gyökeres pluralizmus, a másik a moniz- mus”. A kettő közül Babits-Szokratész a pluralizmus mellett foglal állást, még ha játékosan, többször is kétségbe vonja önmaga igazát. A két nagy, általa felvázolt, egyéni csoportosítású irányzatot az élettagadás és az életigenlés egymással szembenálló képviselőjeként jellemzi: „Élettagadás felé hajlik a buddhizmus, [...] Spárta, a stoicizmus, a régi kereszténység, a puritán protestantizmus, a szocializmus, a monizmus, Schopenhauer, Tolsztoj tana, az egységesítő tudomány. Az élet felé Athén, a tarka művészi ököljogos középkor, a reneszánsz katolicizmus, 9 OSzK Kézirattár Fond III/1450. Közölve: Holmi, 1997. 2. sz. 202-204. 10 Játékfilozófia. In: BMETI. 307-308. 124