Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„HISZEM AZ EZER ISTENT” A fiatal Babits rendhagyó Credója

a pogányos hitvallásnak, és Dante sugallatáról tanúskodik.1 Babits ihlettörténeti vallomása, melyet Szabó Lőrincnek tett, ennél azonban többre enged következ­tetni. „Ebben az időben szoktam mondogatni, hogy a görög vallás híve vagyok, Zeuszt hiszem. Ezt mindenkinek mondtam. Sokistenség híve vagyok.”2 Puszta szerepjátéknál mindenképp többről van szó. Hangoztatott sokistenhitének nem­csak kulturális, hanem filozófiai és vallási gyökerei is vannak. Az érett költő katolicizmusának benső vívódásait csakis e korai korszakának valódi dilemmáin keresztül érthetjük meg. Már 1904 augusztusában, Rába György szavával élve, „első ,görögös’ hul­láma”3 idején egy Kosztolányinak írt levélben polytheistának vallja magát. „Az istenek sokáig aludtak, de már ébredeznek. lm feltámadt a nagy Pán, a Színek Kedvelője [...] Ébrednek az istenek; Pán hivei legyünk [...] én a magam részéről polytheista vagyok.”4 Majd pár sorral lejjebb így folytatja: „Fittyet hányok én minden pásztorodnak, monotheizmus és monizmus [...] én polytheista vagyok és polysta, és pogány!” Nemcsak pillanatnyi felindulás vagy a fiatalkori levele­zésében nem ritka teátrális gesztus miatt nevezi magát sokistenhívőnek. Kettős felosztásának, ahol a monizmus áll szemben polyzmussal, s ahol ő a művészi al­katának jobban megfelelő polyzmus mellett dönt, filozófiai magyarázatát is adja: „a (spinozai legtágabb értelemben vett) szellem első és egyetlen tudomása a kü­lönbség. Akár időben (változás; minden érzet) - akár térben. Akár successiv, akár simultán. Először csak a második érzését érezheti; vagy ikreket. [...] Bizony: el­seje és utolsója annak, amit érzünk, a különbség; s annak ami létezik, talán nem? A lét fogalma nem záija-e magában a különbséget is? Ha egy volna csak, volna-e valami? a világ kettőnél kezdődik: (így mondom én) s ha született, a világanya elsőszülöttei ikrek voltak.” A „görög” számára annak a művészi szemléletnek a szinonimája, amelynek „több szeme van a különbségre, mint az azonosságra.” Világnézet, istenhit és művészet szorosan összekapcsolódik gondolatmenetében, s bárhonnan indul el, újra és újra a monizmussal szemben határozza meg nézeteit. A különbség valamint a kettősség problémája hosszú időn keresztül foglal­koztatja őt. A jelenségvilág sokszerűségének éppen változatosságában való meg­ragadása és birtokbavétele nem egy versének visszatérő motívuma, sőt szervező elve lesz. „Szín a különség, különség az élet” olvashatjuk a filozófiai tömörségű mondatot a Himnusz Irishez első szakaszában. De az In Horatium befejezése, vagy a Messze... Messze... egésze „az unalmas-egy-való világ” tudatosan választott el­lenpontjai. Mint arra Rába György is rámutatott már, e különbségtétel az alapja kettős építkezésének a Theosophikus énekekben, ahol a keresztény és az indus vi­' Rónay György: Babits hite. In: Rónay 1979. 403. 2 It 1975/2. sz. ’Rába 1981. 33. 4 Babits levele Kosztolányi Dezsőnek, Szekszárd, 1904. [aug. 20.]. In: BML 1890-1906. 96-97. 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom