Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„IÁM MONS LIVESCIT, NIDOQUE COLUMBA QUIESCIT” Filológiai érdekességek az Új leoninusok kéziratán

„iskolai kényszerből” verselt-e latinul, de az bizonyos, hogy pályakezdő kortársainak megbecsülését és csodálatát vívta ki a klasszikus nyelven készült alkotásaival. Juhász Gyula még egy évtized múltán is lelkesen emlékszik arra, hogy szegedi évei alatt „írta Messalina című latin nyelvű tragédiáját - Seneca modorában [...] Ekkor írt egy értekezést a tájkertészetről, írt latin és francia verseket.”20 Tudjuk, hogy egyetemi évei alatt milyen nagy elhivatottsággal fejlesztette műfordítói tudását, de az kevésbé ismert, hogy a nyelvek közötti minél szabadabb átjárás lehetőségeit próbálgatva nemcsak magyarra fordított idegenből, hanem ellenkező irányba is. 1910 táján például elkezdte lefordítani, méghozzá nem is rosszul, Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című költeményét franciára.21 De arra az Új leoninusokon kívül nincsen példa, hogy a legnehezebbet is megpróbálta volna: saját versét akarta áttenni más nyelvre.

A most közgyűjteménybe került kézirat mindenképp beszédes példája annak a játékosan kísérletező, bár hihetetlenül tudatos és nagy ambícióval folytatott önképzésnek, mellyel a fiatal Babits költői mesterségére készült.

(2007)

20 Juhász Gyula: Babits Szegeden. Nyugat 1924. ápr. 1. In: JGYP 1923-1926. 89-92.

21 Az Angyalos könyv harmadik füzetében, OSzK Fond III. 2356. 130. f. rektó. Pensées dans la bibliothéque.

119