Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül

mába tartoznak. Babits e felosztást többször is egyetértőleg idézi. Több visszaemlékezéséből, a Halálfiai önéletrajzi vonatkozásaiból72 is tudjuk, hogy Nietzsche filozófiája mennyirre alakítólag hatott rá. Mikor 1905-ben szinte meghirdeti Juhász Gyulának az objektív lira elméletét s elkötelezettségét annak művelésére, akkor is e két típusú művészetet különbözteti meg: „Soha a 19. század előtt művészet alatt lírát nem értettek. Ön érteni fogja, minden Szász Károlyok dacára, ha azt állítom, hogy még a Goethe-félék sem az igazi lírikusok - ez apollonikus, pamasszusi, alkalmi költészet époly kevéssé a modern értelemben vett líra, mint a régi görögök dyonisiusi költészete a maga általánosságában. A modem lírikus jellemvonása, hogy mikor költeni kezd, behúnyja szemét s ez az aligmúlt század előtt egyáltalán nem volt így. (Byron kezdte.)”73 1911-es Nietzsche-tanulmányá- ban, melyben alapos tájékozottságról tesz tanúbizonyságot a német filozófus életművét illetően, a Geburt der Tragödie-t egyenesen „filozófiai remek”-nek nevezi, s egyetértőleg kommentálja Nietzsche tettét, aki „leszámol az üres poétikai pedantériákkal [...] Ilyen a költészetnek teljesen külsőleges felosztása epikai, lírai és drámai vagy szubjektív és objektív költészetre.” Elméletét végül „hatalmas gondolatinak nevezi, mely „esztétikájának alapját” képezi, „a törekvést a költészet egy új, sokkal mélyebb felosztása felé: dionysosi és apollói költészetre.”74 Babits nemcsak gondolatilag ismerte és fogadta el Nietzsche filozófiáját, hanem költői műhelyében kísérletezett is a kétféle látásmód művészi megjelenítésével. Az egy napon keletkezett két görögös verse a Hegeso sírja és a Halk orgiák (melynek végleges címe a Dionüszoszra még egyenesebben utaló Bakhánslárma lett) az apollói és a dionüszoszi művészet egy-egy példája, „Nagyon Nietzsche hatása alatt álltam akkor” - emlékszik majd Szabó Lőrincnek egy évtizeddel később.75 A Nyugat-esten felolvasott, híres görögös versfuzérének egyike, a Klasszikus álmok címével is utal Nietzsche fentebb leírt apollói meghatározására, s ez az utalás különös megerősítést kapott volna azáltal, hogy Babits e vers címét szerette volna kötetének címéül is választani. 1909-es Swinburne tanulmányában is utal a nietzsche-i felosztásra, ennek alapján Swinburne költészetét „majdnem kizárólag dionysosi”-nak nevezi, míg Browningban, Tennysonban sok „apollói elem”-et lát.76 Tehát egyszerre alkot tudatosan Nietzschét követő költői müveket, és elemzi is e szemlélet alapján például az angol költőelődöt. Szinte szükségszerű e két mozzanat alapján, hogy megszülessék a gondolat: ahogy a görögöknél, úgy az ő művészetében is bontakozzon ki a dráma „a líra szelleméből”, méghozzá az aisz72 Halálfiai I. 364.

73 Babits levele Juhász Gyulának, [Szekszárd, 1905. aug. 3. előtt] In: BML 1890-1906. 162.

74 Nietzsche. Nyugat, 1911. júl. 1. 13. sz. 57-62. In: BMETI. 261.

75 It 1975/2. L. erről részletesebben „Lelkemben bakhánslárma tombol" A fiatal Babits dionüszoszi és apollóni verseiről c. tanulmányt e kötetben.

76 Swinburne. In: BMETI. 41.

106