Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)
A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Lamiinae - Takácscincérformák
nosodott populációból származottnak, hanem csak alkalmilag behurcolt példányoknak. Valós állományait az egész országból nem tudjuk bizonyítani, még a jóval délebbi Mecsek vagy Villányi-hegység területéről sem. A történelmi múltban elképzelhető, hogy élhetett itt, legeltető őseink ismerhették. Zempléni adata száz évnél régebbi. Irodalom: (Hegyessy és Kovács 1998): Sárospatak, (EU45). Agapanthia dahli (Richter, 1820) - sárgagyűrűs bogáncscincér A Palearktikum délnyugati részén elterjedt faj, ami Magyarországon az alföldön és a dombvidékeken jellemző, a hegységek magasabb részein már nem. A lárva különféle nagy termetű, vatagabb szárú fészkesvirágú növényekben, zsályafélékben fejlődik, a szár közepében rág. Leggyakrabban bogáncsfajokban él, ezeken láthatjuk kifejlett imágóit is májustól júliusig. Irodalom: (Kovács 1994): Dédestapolcsány: Dédes, (DU63). - (Merkl et al. 1996): Miskolc: Garadna-völgy, (DU62); Lillafüred, (DU72). - (Kovács és Hegyessy 1997): Kissikátor: (DU33). - (Hegyessy és Kovács 1998): Sárospatak, (EU45) - Sátoraljaújhely, (EU46); Némahegy, (EU45); Szénégető-völgy, (EU46) - Szerencs, (EU13) - Telkibánya, (EU27) - Tolcsva, (EU34). - (Kovács és Hegyessy 1999): Jósvafő: Kuriszlán, (DU67).- (Kovács és Hegyessy 2003): Bodroghalom: Patkó, (EU54) - Kenézlő: Görbe-éri- kaszáló, (EU33) - Révleányvár: Motolla, (EU75) - Sárospatak: Bodroghalász, (EU44) - Sátoraljaújhely: Bibére, (EU45), Vinyik-dűlő, (EU55). - (Hegyessy 2007): Abaújkér: Sóstó, (EU15) - Mezőzombor: Mádi-patak, (EU13) - Taktaharkány: Pusztatemplom, (EU02)- Tárcái: Pestere, (EU23). - (Hegyessy 2008): Bodroghalom: Medvetanya, (EU55) - Györgytarló: Lúdhallgató, (EU44). Újabb adatok: Garadna, 1995. V. 30., GA; Hernád-part, 1995. VII. 13., GA - Mező- csát, KZ - Tiszakarád: Őrszemi-legelő, 1995. VI. 6., HG - Tiszaújváros: Kocsordos, 1995. V. 24., HG. Agapanthia intermedia (Ganglbauer, 1884) - kék varfűcincér Európa középső részén elterjedt cincér, amit csak néhány évtizede kezdtek önálló fajként elismerni. Korábban a kék bogáncscincér egyik változatának tartottak, azok adatai között szerepelt ez is. Később derült ki, hogy egy néven két (vagy több) különböző állatról beszélnek az európai szakemberek. Az alapfaj, a kék bogáncscincér (Agapanthia violacea) eredeti leírása volt ugyanis elnagyolt, így annak alakkörébe sok más kék cincér is belefért. A balkáni, kis-ázsiai területek faunájának pontosabb feldolgozása már régóta több kék színű fajt különített el a Dél-Európából (pontosabb hely megjelölése nélkül) leírt kék bo- gáncscincértől. Ez a különválasztó folyamat napjainkig tart, még 2012-ben is több új faj leírása származott közülük. Ez utóbbiak közt szerepel pl. az eredetileg Görögországból leírt kék mácsonyacincér (Agapanthia osmanlis) nálunk is előkerült alakjának átnevezése. A faj Közép-Európából kimutatott példányait egy önálló fajnak, Agapanthia viti Rapuzzi et Sama 2012 néven külön választották. Azt kell tudni a rokon cincérfajokról, hogy evolúciós, fajkialakulási szempontból ma ezeket tartjuk a legújabbnak, leginkább változóképesnek. Ennek alapján Magyarországon kék mácsonyacincéren nem az A. osmanlis-t, hanem az A. viti-1 kell értenünk. E faj eddig megyénkből nem került elő, csak a kék varfűcincér, ami szintén mácsonyafélék: varfű-fajok (Knautia spp.) szárában fejlődik. Ennek imágói legtöbbször a lilás virágú varfüvek levelén tartózkodnak májusban, júniusban. Irodalom: (Hegyessy és Kovács 1998): Filkeháza: Bisó-part, (EU37). - (Kovács 96
