Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)

A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Cerambycinae - Hőscincérformák

tápnövényük ágai miatt szinte lehetetlen megtalálni azokat. Lárvái a frissen elhalt borókák ágainak kérge alatt rágnak, amit elárulhat (mert ezt más is okozhatja) a növény lombjának vöröses elszíneződése. Más bogárfajok is hasonlóan károsítják őshonos gyalogfenyőinket.

Irodalom: (Kovács és Hegyessy 1997): Kissikátor: Répa hegyese, (DU33). - (Kovács és Hegyessy 1999): Jósvafő: Mézna-tető, (DU67).

Poecilium pusillus (Fabricius, 1787) [= Phymatoderus pusillus (Fabricius, 1787)]- vállfoltos háncscincér

Pontomediterrán elterjedésű, hazánkban az alföldi és a hegyvidéki tölgyesekben egyaránt előkerült már. Lárvái ritka élőhelyen élnek: a szalagos díszbogár (Coraebus florentinus) által körberágott (gyűrűzött) élő tölgyágaknak a rágást követően letörő részében, a kéreg alatt rágnak. A lehullott fadarabból már a következő év tavaszán kijönnek e cincérfaj imá- gói, s később ez a faanyag már nem alkalmas számukra a további szaporodásra. Tehát emiatt szigorúan a díszbogár elterjedéséhez kötődnek. Az imágók az ágakon tartózkodnak tavasszal, ritkán láthatók, mert a fa lombkoronájába repülnek fel, ahol az ágakat erősebb napsütés éri.

Irodalom: (Kuthy 1896): Putnok, (DU54). - (Merkl et al. 1996): Miskolc: Dolka- hegy, (DU72). - (Hegyessy és Kovács 1998): Sátoraljaújhely: Magas-hegy, (EU46); Sátor-hegy, (EU45). - (Kovács et al. 2000): Sárospatak: Szava-hegy, (EU46).

Újabb adatok: Miskolc: Dolka-hegy, 1994. IV. 23., 1994. IV. 24., GA - Sátoraljaújhely: Gejzír-domb, 2002. IV. 22., HG - Telkibánya: Bajusz-dűlő, 2008. V. 9., HG, PA.

Poecilium rufipes (Fabricius, 1776) [= Phymatodellus rufipes (Fabricius, 1776)]- kék háncscincér

Pontomediterrán elterjedésű faj, Magyarországon a sík- és hegyvidékeken egyaránt megtalálható. Az imágó májusban virágzó cserjéken is tartózkodik, ami miatt rokonainál gyakrabban kerül elő. A lárvák többféle fa és cserje vékony ágaiban, a kéreg alatt fejlődnek, bábozódni sekélyen a farészbe rágják magukat. A lárvális tápnövények közt számos gyümölcsfa is szerepel.

Irodalom: (Kuthy 1896): Putnok, (DU54). - (Merkl et al. 1996): Cserépfalu: Alsó- Csákány, (DU61); Derda-kaszáló, (DU61). - (Hegyessy és Kovács 1998): Füzérradvány: Arborétum, (EU37) - Háromhuta: Istvánkút, (EU26) - Pálháza, (EU36).

Újabb adatok: Domaháza: Nagy-Szegeggye, 2005. VI. 8., HG - Garadna, 1991. VI. 1., GA; Cserák, 2006. V. 19., GA - Mád: Becsek, 2006. V. 12., HG - Pusztafalu: Kertek alja,

2005. V. 25., HG, HS - Sárospatak: Hosszú-hágó, 2006. V. 13., HG.

Purpuricenus budensis (Götz, 1783) - bíborcincér

Pontomediterrán elterjedésű faj. Hazánkban csak néhány helyen gyakori, másutt nagyon ritka. Nyár közepén láthatók imágói száraz, napsütötte gyepek különféle virágain. Érdekes, hogy lárváinak életmódjáról alig vannak ismeretek, inkább csak feltételezés, hogy cserjék, pl. kökény, vagy lágyszárúak, pl. bogáncsfélék gyökerében él. Nyelvújításkor alkottak számára egy magyar nevet: budai bíborék, ami nem honosodott meg, feledésbe merült. Védett faj.

Irodalom: (Merkl et al. 1996): Miskolc: Lillafüred, (DU72). - (Hegyessy és Kovács 1998): Mád, (EU23) - Tárcái, (EU23).

84