Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)
A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Cerambycinae - Hőscincérformák
Irodalom: (Vángel 1906): Putnok, (DU54). - (Merkl et al. 1996): Cserépfalu: Hór- völgy, (DU61) - Miskolc: Lusta-völgy, (DU62). - (Hegyessy és Kovács 1998): Mád, (EU23)- Regéc: Köves-patak völgye, (EU26) - Sátoraljaújhely, (EU46); Árpád u., (EU46); Esz- táva, (EU45); Kazinczy u., (EU46) - Tokaj, (EU33) - Tolcsva, (EU34). Újabb adatok: Garadna, kerítésen, 1992. VI. 30., 1992. VII. 4., 1992. VII. 22., 1992. VIII. 7., 1993. VII. 3., 1993. VII. 6., GA - Gömörszőlős, 2008. VII. 13., NT - Sajógalgóc: Hársas-lapos, 2004. VII. 22., HG, HA - Sátoraljaújhely: Jókai u„ 2004. VII. 6„ GI. Leioderes kollari (L. Redtenbacher, 1849) - vörösessárga facincér Pontomediterrán elterjedésű, Magyarországon az Alföldön és a hegységekben egyaránt előfordul. Lárvájának tápnövénye a mezei juhar (Acer campestre), amely a legtöbb tölgyes erdőben előfordul. A lárvák részben még élő fák frissen elhalt farészében, a kéreg alatt rágnak nagyon jellegzetes rágáskép-mintázatot, amiről a faj jól azonosítható. A lárva fejlődésének végén néhány centiméter mélyre berág a fába, majd megfordulva bábozódik be. Ugyanazon a nyíláson jön ki onnan bogárként, amin berágott, s csak rágcsálékával tömött el. Imágói május végén virágzó cserjéken láthatók, de elég ritkák. Irodalom: (Merkl et al. 1996): Miskolc: Jávorkút, (DU62). - (Hegyessy és Kovács 1998): Füzérradvány: Pajna-domb, (EU37). - (Kovács 1998): Bódvaszilas: Pócsa-kői- víznyelő, (DU77) - Cserépfalu: Hór-völgy, (DU61) - Szendrőlád: Bükk-hegy, (DU85).- (Kovács és Hegyessy 1999): Jósvafő: Lófej-völgy, (DU67); Nagy-oldal, (DU67). - (Kovács et al. 2000): Bódvaszilas: Pócsa-kői-víznyelő, (DU77) - Cserépfalu: Hór-völgy az Ódor-hegy alatt, (DU61); Szarba-völgy, (DU61) - Jósvafő: András-galya, (DU67); Lófej-völgy az Éles-hegy alatt, (DU67); Nagy-oldal, (DU67); Palonták-oldal, (DU67) - Sátoraljaújhely: Sátor-hegy, (EU45) - Szin: Szelcepuszta, (DU77). Újabb adat: Miskolc: Miskolctapolca, 1993. V. 20., ÉE. Lioderina linearis (Hampe, 1870) - mandulacincér Európa délkeleti részén és Kis-Ázsiában elterjedt faj, amely sokáig óriási ritkaságnak számított. Azóta került elő sok helyről hazánkban is, miután kiderült, hogy lárvái a száraz, meleg domboldalak, leginkább az elhanyagolt gyümölcsösök mandulafáinak nagyon vékony, elhalt ágaiban fejlődnek. Az imágók nyár közepén, a meleg júliusi éjszakákon rajzanak, az ibolyántúli fény vonzza őket. Korábbi ritkasága miatt védett faj. Irodalom: (Merkl et al. 1996): Mályinka: Kemesnye-hegy, (DU63). Újabb adat: Sátoraljaújhely: Májuskút, szőlő, 1999. VII. 4., 1999. VII. 8., fcs., HG. Molorchus minor (Linnaeus, 1758) - kis légycincér Az egész Palearktikumban elterjedt, hazánkban leginkább a hegyvidékek ültetett luco- saiban szaporodott el. A lárvák a vékonyabb törzsek kérge alatt rágnak, bábozódni sekélyen a farészbe húzódnak. A lárvák szinte mindig a fatörzs vagy ág hossztengelyére merőleges ovális nyíláson hatolnak a farészbe, majd bábozódás előtt megfordulnak, hogy fejjel a kijárat felé legyenek. Már ősszel bogárrá alakulnak, de csak tavasszal, áprilistól jönnek elő a szabadba. Ekkor a fatörzseken keresik egymást napsütéses időben, vagy virágzó cserjéken is láthatjuk őket. Irodalom: (Merkl et al. 1996): Bükkzsérc: Hosszú-völgy, (DU61) - Cserépfalu: Alsó-Csákány, (DU61) - Miskolc: Garadna-völgy, (DU62); Kurta-bérc, (DU62); Lillafüred, (DU72); Lusta-völgy, (DU62) - Varbó: Örvény-kő, (DU63). - (Hegyessy és Kovács 78
