Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)

A cincérfélék (cerambycidae) lelőhelyadatainak felsorolása - Lepturinae - Virágcincérformák

Anastrangalia dubia (Scopoli, 1763) - feketeszélű virágcincér (+Ábra a 2. táblán, fent)

A Palearktikum nyugati részén terjedt el, leginkább a hegyvidéki fenyvesek lakója. Magyarországon csak néhány csapadékosabb dunántúli tájon illetve megyénkben két hegységben található. Lárvája a lucfenyő elhalt, kissé korhadó törzsében fejlődik. Az imágók nyár elején repülnek, virágokat látogatnak. A hím sárgás szárnyfedőjű, a nőstényé téglavöröses. Mindkét ivar szegélye vastagon feketés, a nőstényen még gyakran a hát közepén is láthatunk hosszanti foltot. Nem ritkák a teljesen fekete nőstény példányok sem.

Irodalom: (Hegyessy és Kovács 1998): Telkibánya, (EU27); Gönci-patak, (EU26).- (Kovács és Hegyessy 1999): Szögliget: Ménes-völgy, Medve-kerti-forrás és Patkósvölgy közt, (DU77), Ménes-völgy, Ménes-tó és Csemetekert közt, (DU77). - Hegyessy 2002«): Szendrő: Abodi-patak, (DU85). - (Kovács és Németh 2010): Perecse: Szirákó- völgy, (DU97) - Regéc: Gyertyánkút-rét, (EU26) - Szin: Patkós-völgy, (DU77) - Szögliget: Ménes-tó, (DU77) - Viszló: Barvenyka-hegy, (DU97).

Újabb adatok: Fony: Fehérkúti erdészház, 2010. VI. 24., HG; Nagy-Mocsáros, lucos szélén, 2010. VI. 24., HG - Garadna, 1994. X. 22., (1995.1. 30.), feketefenyőből kelt, GA - Komlóska: Zsidó-rét, 2009. V. 28., HG - Regéc: Csaponta, lucos, ökörfarkkóró virágján,

2010. VII. 15., HG, PG, SzZs - Szin: Szelcepuszta, 2013. VI. 21., HG, NL, NT, SzB - Telkibánya: Mátyás király kútja, 2013. VI. 12., 2013. VI. 28., HG; Ósva-völgy, 2004. VI. 17., HG,

2011. VI. 17., HG, HS, 2011. VI. 24., HG, KA, NT.

Anastrangalia reyi (Heyden, 1889) [= Leptura inexpectata Jansson et Sjöberg, 1928]- északi virágcincér

Észak-Európa és a közép-európai magashegységek lakója, a szomszéd Szlovákiában a Magas-Tátra lucos erdeiben jellemző. Másutt a Kárpátokban nem ez, hanem rokona, az A. dubia (Scopoli) tenyészik. Zempléni és egyben egyetlen hazai előfordulását csak a szakirodalom értékeli. Valós populációja itt erősen kétséges.

Irodalom: (Medvegy 2001): Telkibánya, (EU26).

Anastrangalia sanguinolenta (Linnaeus, 1761) - kétszínű virágcincér

(+Ábra a 2. táblán, lent)

Európa nagy részén és Szibériában elterjedt cincérfaj, a tajga öv, a hegyvidéki fenyvesek számítanak eredeti élőhelyének. Hazánk mesterséges fenyvesítésével egyre alacsonyabb fekvésű tájainkon is elszaporodott. Az Alföldön egyelőre még nem jellemző, de megjelenésére számíthatunk. Lárvája keményebb fenyőtuskók fájában rág, ott is bábozódik. Az imágók közül a hím szárnyfedője sárgásbarna, a nőstényé málnavörös. Leginkább a szederfélék virágait kedvelik, de sokféle fehér virágra rárepülnek. Nyár elején rajzanak.

Irodalom: (Kovács 1994): Miskolc: Fehér-kő, (DU72). - (Merkl et al. 1996): Cserépfalu: Közép-szék, (DU61) - Kisgyőr, (DU71) - Miskolc: Jávorkút, (DU62); Lillafüred, (DU72); Szentlélek, (DU62). - (Hegyessy és Kovács 1998): Abaújszántó: Sátor-hegy, (EU14); Sötét-máj, (EU24) - Árka: Magoska, (EU25) - Alsóregmec: Debrai- forrás, (EU46) - Filkeháza: Bisó-part, (EU37) - Fony: Medvekas, (EU26) - Füzér: Hosszúrét, (EU37) - Háromhuta: Eszkála, (EU36); Istvánkút, (EU26); Kerékkötő, (EU26); Tokártető, (EU26); Újhuta, (EU35) - Kovácsvágás: Aranyoska, (EU36); Négyszappan, (EU36)- Nagyhuta: Kőkapu, (EU36) - Regéc: Dorgó, (EU26); Gyertyánkúti-rét, (EU26); Kövespatak völgye, (EU26) - Sárospatak: Radvány-völgy, (EU45) - Sátoraljaújhely, (EU46); Kecske-hát, (EU46); Sátor-hegy, (EU45); Szénégető-völgy, (EU46); Tatárka, (EU46) - Telkibá33