Hegyessy Gábor: Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérfaunája (Budapest, 2013)
Az adatok értékelése, természetvédelmi vonatkozások
1776) (Kovács és Hegyessy 1997) és újabban a Zempléni-hegységből, Stenopterus flavicomis Küster, 1846 (Hegyessy 2008), és újabban a Zempléni-hegységből, Tetrops starkii Chevrolat, 1859 (Kovács és Hegyessy 1999), Theophilea subcylindricollis Hladíl, 1988 (Hegyessy 2008) és további új adatok a Taktaközből, a Zempléni-hegység részének tekinthető Szerencsi-dombságból, a Hernád mindkét partjáról, a Bódva- és a Hangony- völgyből. A Xylotrechus pantherinus (Savenius, 1825) egy régi gyűjtésű bükki példánya került elő újabban egy magángyűjtő múzeumba került hagyatékából. Teljesen új, váratlan információ viszont az Exocentrus stierlini Ganglbauer, 1883 megtalálása a Rakaca-tó közeléből, hiszen ennek csupán egy közel százéves budapesti példányát őrizte a Magyar Természettudományi Múzeum. A megye cincéreinek UTM-térképes feldolgozása arra világít rá, hogy a kutatások arányai mennyire térnek el. Az összes 10 x 10 km-es négyzetek száma, amelyek ide számítanak 97 db, ám ezeknek szélső négyzetei sokszor csak érintik e területet, sokat félig sem fed a közigazgatási terület. így a valóságban nem 9700 km2 a terület, hanem csak 7248 km2. A 97 négyzetből csak 13-ból (ebből 8 határhelyzetű) nincsenek információink. A legtöbb gyűjtőhely, ahonnan legalább egy cincérfaj előkerült, az EU46-OS. Sátoraljaújhely nagyobb része tartozik ebbe. Könnyen belátható, hogy függetlenül az élőhelyek gazdagságától a kutatóhely közvetlen környéke jóval több információt adott. Különösen nagy lenne a különbség, ha ezt a kutatásra fordított idővel is megszoroznánk, hiszen máshol csak órákat töltöttünk el, míg itt lakva több mint két évtizednyi volt az expozíciós idő. A mellékelt térképvázlaton azt tüntettük fel, hogy az egyes UTM-négyzetekből mennyi különböző lelőhely származott. Látható, hogy a Bükk, az Aggteleki-Karszt, a Zempléni-hegység központi, kirándulók által is gyakran látogatott erdős részei többszörösen kutatottak a peremvidékek és a síksági tájak nagy részéhez képest. Természetesen ezt az is okozza, hogy az utóbbiak kevésbé változatosak, sok esetben mezőgazdasági monokultúrák által jellemezhetők, így előzetesen fajszegénynek minősíthetők. Borsod-Abaúj-Zemplén megye cincérféléinek lelőhely-száma UTM térképen 136
