Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos Levelei - 1914

1914 I 63

Mit lehet tenni? Én nem tudom. Egyet mindenesetre, mindenekelőtt kérek tőled: egy ismételt és határozott parancsot arra nézve, maradjak-e, igen vagy nem. De ez csak a kezdet. Ezzel csak az én állandó lelkifurdalásom és szégyenkezésem van úgy, ahogy elintézve. Azután? Azt nem tudom. Innen tíz óra alatt el lehet jutni Budapestre. Nem volna-e helyes, ha én huszonnégy órára hazamennék Budapestre? Lehetne-e egy beszélgetésből, egy élőszóval való kipanaszkodásból az ügynek haszna? Lehet- ne-e az egész ügyet az elé az ember elé terjeszteni, aki akar is, tud is tenni valamit? Vagy maradjak-e itt, és várjak? Várjak talán arra, hogy az emberek egy része (mint Kéri145 például) elmegy, és egy megkisebbedett csapat talán inkább ki tud verekedni a maga számára valamit?

Nagyon kérlek, küldj nekem, illetőleg küldess minderre nézve parancsot.

Én, azt hiszem, eddig egy szóval sem panaszkodtam. És mindazt, ami itt kényelmetlenség, kellemetlenség és ízetlenség van, azt példás (a szó szoros értelmében példás, mert példát adó) türelemmel elviseltem. És boldogan vállalnék ezen túl is minden fizikai és minden lelki nyomorúságot. - De ami itt most történik, az vétek az ország ellen, és egyszerűen hallgatni róla árulásszámba menne.

Kezedet csókolja szeretettel Lajos

[1914.] Szeptember 16. OSZK Fond 477/9/2.

Drágaságom, röviden és gyorsan csak annyit írok, hogy két levelét ma megkaptam. Köszönöm.

Papának hosszú levelet írtam. Magának most csak annyit, hogy ha papa a budapesti jelentkezésemet nem kívánja, akkor maga nemsokára (akár mindjárt), eljöhet ide. A lomnici Palace Hotel nyitva van. (Mellesleg nevetségesen olcsó.)

Kérje meg, egyetlenem, papát külön is, hogy azokat a parancsokat, amelyeket kértem, adassa minél előbb tudtomra. Magát édességem és mindnyájukat öleli szeretettel Lajos

[Pb. 1914.] Poprád-Felka, Nemzeti Szálló, szeptember 17. V. 5394/32.

Drága szívem, hát itt vagyunk Poprád-Felkán. Nem is titok már. Meg lehet írni, csak kinyomtatni nem szabad. Hogy ezzel a haditudósítások minden tekintélyének vége van, az természetes. Maga, drágaságom, bizonyosan olvasta a papához írott két keserves levelemet. Ezt a panaszko145 „1914. szept. 16-ára az orosz hadsereg körülzárta Przemysl várát. [...] az oroszok által körülvett Przemyslből is kapott eredeti tudósítást [Az Est] szerzője, ki a maga elhatározásából vakmerőén benn maradt a várban Kéri Pál volt. [...] 1914 őszén a kiürítendő Przemysl falai között találkoztam vele nagy örömmel." (Lengyel Géza Magyar újság- mágnások. Bp., MTA Irodalomtudományi Intézet, 1963, 86.)