Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Olasz Front 1916
530 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI tonakönyvek. Muníciósládák. Törött ski darabok. Hátizsákok. Csendélet. A vereség szemétdombja. Legyek és hangyák mászkálnak rajta. A lövészárok végigfut az egész hegyen. A Castel Dante ez a hegy, a lelkes olaszok megkoronázták ezzel a lövészárokkal. A hegy déli részén ott áll a Dante-emléktábla. Ott van a mantuai gyalogdandár emléktáblája is. A Castel Dante koronáját a mieink elragadták. A hegyen most csak egy munkásosztagunk dolgozgat és szedi össze lassan a zsákmányt. A hegy nyugati és déli oldala egészen csendes. A fa és a fű duzzad az élettől és árasztja az illatot. A fákra borostyán kúszik fel; a hegyoldalon piros és lila virágok vannak. Lent a völgyben ott van az Etsch ezüstszalagja. Errébb pirostetejű házak állnak egyedül. Néhol egy-egy büszke fekete ciprus. Messze jobbra az Altissimo hatalmas kupolája. Balra a Zúgna Torta bölényfeje. Mindez olyan szép; olyan meleg, olyan jószagú, a völgy olyan áldott, a hegyek olyan fenségesek, a földnek, a fának, a fűnek a lélegzete olyan meleg és buja, a méhek zümmögése és a madarak szava annyira úgy hangzik, mint a termékeny hegy részeg éneke, hogy az ember percekig nem gondol másra, csak arra, hogy szép élni és jó volna itt heverni a hegyoldalon és naphosszat hallgatni a hegy mámoros zümmögését és nézni a völgyet, a többi hegyet, az ezüst folyót és az ezüst felhőket. De lent a völgyben ott van Marco falu. És a házakba egymásután vágnak bele a gránátok. És innen a völgyből is egymásután indulnak el haragos csattanással hosszú útjukra a mi gránátjaink. Se odaát, se ideát nem látni semmit. Nemcsak ágyút nem, még a tűz felvillanását se. De a völgy felett folyton ágyúlövedékek szállongnak. Vannak távoli lövések, a durranásukat alig lehet hallani. Csak a golyó suhog el halkan, nagyon magasan, mint egy távoli völgy felett. Vannak közeli lövések; nagyot durrannak és a gránát sír és sivít a levegőben, mint egy megőrült boszorkány. Semmit se látni belőlük. De összevissza röpdösnek a levegőben, hegyek mögül emelkednek ki és hegyek mögé tűnnek el, itt csak néha-néha látni, amint messze a völgyben vagy a hegyoldalon becsap valamelyik. Életet sehol se látni. Embert sehol se látni. Mozgást sehol se látni. Láthatatlan ragadozók suhognak a levegőben, rendszertelenül, értelmetlenül, összevissza. Mintha a világ megőrült volna és a természet törvényei feloldódtak volna. Kísértetjárás fényes nappal. Ha két év múlva, három év múlva ezen a helyen áll majd valaki és teleszíjja orrát, szemét, száját ennek a hegynek és ennek a völgynek a szépségével, nem tudja majd elhinni, hogy ezek között a hegyek között valaha, nemrégen láthatatlan tűz és vastömegek röpdöstek összevissza a ragyogó nap alatt éles vércsevijjogással és mély boszorkányhuhogással.
