Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Olasz Front 1916
OLASZ FRONT 1916 I 527 pen egyharmad részét? - annál kevésbé dönthette egy lövés romba, mert Rovreit még nagyjából épségben van. Fraccaroli téved abban is, hogy az őszi offenzíva idején elfoglalt olasz állások nem voltak teljes alapossággal és végérvényesen megerősítve. Meg voltak azok erősítve legalább úgy, mint a mi állásaink, amelyek velük szemben voltak. „Az osztrákok és a magyarok az uralkodó magaslatok birtokában maradtak; az olaszok egy hatalmas lépcsőzet legalsó fokán állva, állandóan hátrányban voltak." Ez is tévedés. Éppen Rovreit körül bámulva látja az ember, hogy a mi állásaink néhol úgy vonultak végig a hegy lejtőjén, hogy az olaszok, akiknek a hegy csúcsa birtokában volt, szinte beléjük nézhettek. Aki pedig valaha a Zúgna Tortát látta, az nevet azon az enyhe ferdítésen, hogy az olasz állások voltak a rosszak és a mi állásaink voltak a jók. A többiről - hogy a mi katonáink milyen rettentő sokan voltak és egyéb efféléről - nem érdemes beszélni. És ennek a disputának sem volt az a célja, hogy akárkit megbántson, vagy az ellenség értékét leszállítsa. De az újságtudósítás is anyag a történelem számára (legalább kellene, hogy az legyen). És a jelen és a jövő a belföld és a külföld szempontjából egyformán megvan annak a jelentősége, hogy támadásról és védekezésről, győzőről és legyőzöttről megállapíttassék az igazság. Rovreiti séta, Pester Lloyd M. 1916. június 11. 2-3., Világ 1916. június 11.13-15. A rovreiti takarékpénztár reneszánsz kori fejedelmi palotát építtetett magának. Olasz tradíció: Flórencben a leggazdagabb bankárokból lett a legragyogóbb fejedelmi család. A márványos előudvaron most nyergeit lovak állnak; a lovasok behúzódtak a hűvösségre a déli nap elől. A téren kőmedence áll szökőkúttal. A medence tele van vízzel. De a szökőkút nem játszik és a medence vizén vastag zöld rétegben terül el a békanyál. A házak élettelenül állnak a déli napon. Az ablaktáblák be vannak csukva, és a kapunyílások kőszája üresen ásítja kifelé a házak hűvösségét. Bent hűvösek a házak. Kőházak ezek, régi olasz mintájúak, nagy terméskövekből, kőoromzatokkal, márványpárkányokkal, visszhangos kapuboltozatokkal. Szűkén össze vannak építve, szinte összeérnek a kőlapokkal fedett keskeny utca felett. Szűkek, hűvösek, régiek. Megyünk a hűvös utcán; a lépésektől kopog a kő és jobbra és balra a hallgatag házak mind a hónapokig tartó táborozásról beszélnek. Katonák éltek itt; emberek, akik a halál nagy színházából jöttek ide pihenni, vagy a meghalás színpadára indultak el innen. Ez volt itt az öltöző, a pihenőhely a színpad mögött; a rongyok a kapuk alatt és a szétszórt fekvőalkalma
