Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Olasz Front 1916
522 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI Azért, hogy mire betelik az év, kivessék a csapatait a Tonale-szorosból és a Sugana-völgyből, hogy veszítsen néhány ezer foglyot, egy csomó ágyút, és egy kislány objektív érdeklődéssel megkérdezhesse, hány gépfegyvert azonkívül? Nagyon leszoktunk róla ebben a háborúban, hogy harctéri eredményeket túlbecsüljünk. Ha van valami, amiben ez a háború döntő módon különbözik minden előbbi háborútól, hát a különbség az, hogy olyan eredmények, amelyek azelőtt végleges győzelmet jelentettek és béketárgyalásokat hoztak meg, most átfutó tételek a háború irtózatos mérlegébe, és látszatra inkább meghosszabbítják, mint megrövidítik a háborút. Mi nem fogunk most se beleesni az ellenségeink hibájába, és abból, ami Dél- Tirolban történik, nem fogjuk azt a következtetést levonni, hogy az olasz hadsereg ellentálló erejének tehát most már vége van, és a mi győzelmes csapataink már most megállás nélkül kergetik a menekülő olaszokat Milánóig. De túlzás nélkül és vérszomjas ujjongás nélkül el lehet mondani ennyit: soha eddig az olasz hadsereg a mi hadseregünk ellen olyan eredményt el nem ért, mint a mi dél-tiroli eredményeink most. Tizenkét hónapja tart a háború; két fronton volt elfoglalva az Osztrák-Magyar Monarchia, amikor Olaszország majd egy éves előkészület után megtámadta; az olasz hadsereg nemcsak technikailag volt tökéletesen felszerelve, hanem utólag meg kell állapítani azt is, hogy az olasz katona rossz híre megokolatlannak bizonyult, és hogy az olasz katona valóban nem gyáva; Cadorna421 az olasz főhadiszállással, amint külföldi lapok megírták, egyenesen átköltözött az Adige-völgybe,422 mert Tirol felől támadást várt; és mégis az érintetlen, nagy olasz hadseregnek tizenkét hosszú hónap alatt nem sikerült egyetlenegyszer sem olyan eredményt elérnie, mint a mi két év óta harcoló, három fronton elfoglalt hadseregüknek most Dél- Tirolban. Miért? Ne kísérletezzünk most a válasszal; és ne próbálkozzunk meg a válasszal arra a meddő kérdésre se, hogy vajon Olaszország, ha tudta volna, milyen reménytelen viaskodásba megy bele, elcsábíttatta volna-e magát erre a nagy háborújára, erre a nemzeti háborújára, erre a szent háborújára. Ezekre a kérdésekre nem lehet válaszolni. De egyet meg lehet mondani: azt, hogy az olyan ország, amely, mint Olaszország, kényszerítő, minden meggondolást elsöprő, zivatarerővel jelentkező ok nélkül ment bele a háborúba, amelyben egy lázas agitációnak tébolyodott erőfeszítéssel kellett az okokat összekeresnie a hadüzenethez, az az ország csak azért ragadtathatta magát úgynevezett nemzeti lelkesedése által a 421 Luigi Cadoma (1850-1928) olasz hadseregtábomok, az első világháború idején az olasz csapatok főparancsnoka 422 Németül Etsch, folyó a mai Olaszország területén
