Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Törökországi Kiküldetés 1916
TÖRÖKORSZÁGI KIKÜLDETÉS 1916 I 515- De mikor nem tudok.- Hát mért nem tetszik tudni? Meghökkenve és bosszankodva néz rám, és én kénytelen vagyok teljes szelídséggel, de teljes határozottsággal a következőket mondani:- Mit szólna hozzá Ón, vagy mit szólnék hozzá én, ha a mi hazánkban az idegenek egyszerre csak azt kívánnák, hogy az utcán a táblák és a hivatalokban az ügykezelés az ő kényelmükre többnyelvű legyen? Általában mit szólnának hozzá, ha tíz, húsz, harminc év óta közöttünk lévő idegenek, de egy kukkot a nyelvünkből nem értenének, és ha soha még kísérletet se tettek volna rá, hogy a nyelvünket megtanulják? A régi, a korrupt Törökország a maga végtelen gyengeségének a tudatában igazán úgy rendezkedett be, hogy az idegenek érezzék jól benne magukat. A fiatal, új Törökország a maga folyton gyarapodó erejének a tudatában nyilván úgy akar berendezkedni, hogy a törökök érezzék benne jól magukat. Ha a török nacionalizmus mustja most még zavarosan forr is, nemsokára majd meghiggad. A fiatal, az alkotmányos Törökország majd megtanulja, hogy kell az idegenekkel bánni és Konstantinápoly, amelynek a háború után az idegenforgalma óriásit fog nőni, ezentúl is megtesz mindent, hogy az idegenek jól érezzék benne magukat. De a kapitulációk örökre megszűntek, az idegennek annyi a joga, amennyit az ország a maga érdekében adni óhajt, Törökország a törököké és az a nemzeti fel- hevülés, amely most Törökországot áthatja, ezentúl már normális hőfoka maradt a török léleknek. * Nekünk, magyaroknak a mai Törökország megértését nagyon megköny- nyíti az, hogy a huszadik század elejének ez a Törökország egész csomó olyan problémával bíbelődik, mint a tizenkilencedik század elejének a Magyarországa. Egy nagy múltú, harcos nép, amely megdöbbenve veszi észre, hogy miközben ő szemlélődött és éldegélt, ahogy éppen lehetett, nemcsak a szomszédjai szárnyalták túl, hanem már-már hazátlanná lett a maga hazájában is. Török ember, vagy földbirtokos volt, vagy tisztviselő lett, esetleg katona, az egész kereskedelem görög, esetleg örmény; az egész új középosztály, az orvosoktól a mérnökökig és a bankárokig, görög, örmény és külföldi. Az állam egyre gyengül; a közigazgatás egyre romlik; a föld egyre kevesebbet hoz. Iskola nincs elég; technikai főiskola egyáltalában nincs; színházunk nincs, irodalmunk nincs. Az új török uralom lázban égve akar most egyszerre mindenen segíteni. Az első állandó török színház tegnap nyílt meg; a török írók a nyelvújításnak ugyanolyan munkáját végzik most, mint nálunk a Kazinczy kortársai (az ő latinjuk az arab nyelv volt), török tudományt, török művészetet, török irodalmat, egyszóval török és tiszta török kultúrát akarnak.
