Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Törökországi Kiküldetés 1916
504 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI nek fel ifjú hősnek. A hölgyek is ügyesek. Ami azonban minden másnál érdekesebb és ismételten magára tereli a figyelmet, az idegen számára különösen megragadó és gyönyörű színjáték: a nézőtér. Ezek a mély férfitekintetek, a tágra nyílt szemek, amelyek a színpad felé irányulnak. A komoly ábrázatok, melyeken a szöveg áhítata ömlik el. Ahogyan az egész nézőtér fölszívja, megissza, belélegzi a hanglejtést, a szavakat, a frázisokat, a dialógok - a török dialógok - izgalmát. A trónörökös elő- rehajlik páholyában, és mozdulatlanul figyel. Egy idős generális tölcsért formál a kezéből, nehogy akár a hanglejtés egy árnyalatát is elmulassza. Egy volt miniszter a zsebkendőjét keresi, mert elnedvesedett a szeme. Amikor a második felvonás nagyjelenetében egyre nagyobb lesz a feszültség, s a komor ábrázatú lányka a lázas kitörést követően könnyek között és szenvedve ül édesanyja elé, s egy kisgyermekhez hasonlóan annak ölébe hajtja fejét, akkor egyszerre olyan nyílt színi taps zúg fel, hogy a színház valósággal lángba borul. Tapsol a trónörökös, tapsol a tábornok, az összes kiválóságok, és mindnek nedves kissé a szeme. Azután folytatódik a második felvonás, eljő a harmadik, megint van taps, végül hazatérünk. A notabilitások beülnek automobiljaikba, és elzúgnak. A színház épülete lassan elsötétedik. Mi zajlott le ma odabent? Nem egyéb, mint ami nálunk a Nemzeti megnyitásakor. A színház itt fából épült, de van már Konstantinápolyban kőszínház is. A darab egyelőre külföldi volt, mint nálunk is első időkben, de hamarosan valódi török darabokat játszanak majd. Ami nálunk egy évszázad fejlődése volt, azt itt - ahol a trónörökös jelent meg az első főpróbán - egy-két évtized alatt elérik. Egy nemzet a maga lelkét keresi, és izgatott öröm fogja el, ha ez a lélek szóhoz jut majd a színpadon. Kelet-Európábán egy új művészet keletkezését lehet látni, a régi kultúra új hajtásokat hoz. Törökországban a történelem és az irodalomtörténet egy új fejezete kezdődik, s a mai este volt mindennek a kezdete... Konstantinápolyi este, Pester Lloyd M. 1916. február 1. 9., Világ 1916. február 1.1-2. Az Aranyszarv404 mögött bíborcsík izzik az égen. A nyugati ég opálzöld, a víz acélkék. A galatai híd mellett áll egy hajó, sötétvörös a teste. Rajta túl áll egy fehér gőzös, narancssárga sávok a kéményen. A galatai part mellett barna árbócerdő; az árboc csúcsa hófehér; hófehér árbóccsúcsok rengetege. A lenyugvó nap egy utolsó sugárhullámot önt még végig a Boszporuszon; aranyáradás, amely Dolma Bagcsé felé hömpölyög. A fe404 Az Aranyszarv-öböl kettéválasztja Konstantinápoly városát.
