Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 489 tesz, olyat, amelyet a világon mindenütt megértenek. A fejére mutat és szomorúan rázza a kezét a homloka előtt. Meghökkenve nézek rá és ő félreérti a meghökkenésemet. Nem kell félni, mondja, nem tesz az kárt senkiben. Csendes beteg az, szegény. A sok tanulás ártott meg neki. Csak fekszik az ágyban, és nem szól senkihez egy szót se. Hm! Én most már elhatároztam, hogy az éjjelt itt töltöm. Kint csikorgó hideg van. Úgy fagy, szinte ropog. Itt töltsem-e valóban az éjszakát? Ne induljak-e éjféltájban mégis tovább? Nem indulok. A fűtött szoba és az ágy túlságosan csábító. Kint ragyog a Hold és harsogva zúg a Grúza vize. Ezt a vizet láttam én már lent a síkságon meglassudottan, elterpeszkedve, szétömölve. Itt még vad és csörömpölő, mint egy hegyi patak. Vajon befagy-e reggelre? - Ellátom még, ami dolgom kinn van, és egyszerre észreveszem, hogy a kövér és magas gazda minden lépésemet követi. Mögöttem jár. Vár reám. Egy másodpercre nem hagy egyedül. Miért? Visszamegyek a házba, és a folyosón egy kövér asszonnyal találkozom. Az asszony fehér lesz, amikor meglát és reszketni kezd. A gazda azonban már ott van, és ha jól értem, azt morogja, hogy az asszony megijedt tőlem. De miért ijedt meg? És ki ez az asszony? Bemegyek a szobámba, most már jó éjszakát kívánok a gazdának és lefekszem. Kint zúg a Grúza vize. A szomszéd szobában fekszik egy szerb fiatalember, aki német egyetemeken beleőrült a tanulásba. A házban van egy kövér asszony, aki halottfehér lett, amikor meglátott. Vlajko, egy mosolygó cretin.377 És... és mit tudom én még ki. Szerbek. Hiába: álmos vagyok, és mélyen el fogok aludni. Az ajtót becsuktam, ahogy lehetett. Vájjon elvágják-e reggelre a nyakamat? Nagyszerűen aludtam és reggel frissen és pihenten kérdeztem a gazdát, mivel tartozom neki. Nagyon csodálkozott; és ő viszont azt kérdezte, négy korona nem lesz-e sok. Ezért a pénzért meg egy üveg pálinkát is adott a kocsisomnak. Én azután adtam neki még néhány szivart, Vlajko is kapott egy szivart és egy koronát, azután tovább indultam. Az úton jutott eszembe, hogy nem is tudom, hogy hívják a falut. Megnéztem a térképen: Cmuca-Gruzanak hijják. Az éjjel keményen fagyott, és most újra kezdődött a pokoli szekérrázás; a szörnyű döcögés a milliárd fagyott göröngyön. Az út szélén időről-időre egy-egy fagyott lókádaver. Némelyiknek még csak a szemét csipkedték ki a varjak; volt olyan, amelybe kóbor kutyák hátulról rágták belé magukat. A szekér döcögött. Hegynek fel, hegyről le. Leszálltam és másfél óra hosszat gyalogoltam. 377 kretén (német)
