Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

SZERB FRONT 1915 I 481-ígySzólt, megfordult, nagyon lassan visszament a kocsihoz, felkapaszkodott a bakra, elővette a pipáját, rágyújtott, csendesen szívogatta a pipáját, mozdulatlanul nézett maga elé, és néha megnyomogatta a parazsat a pipájában.

*

Novipazárból azután a kis expedíció nemsokára indult vissza Csacsak felé, ahová kisebb és nagyobb kalandok után - amelyeket itt feljegyezni nem való - meg is érkezett. Mielőtt Roda Roda azonban Farkas Lajost elbocsátotta volna, a következő kis beszédet intézte hozzá:- Te, Farkas Lajos, te egy árva szót abból, amit én most neked mondok, nem értesz. De a lényegét mégis meg fogod érteni, éppen úgy, amint megértetted, amikor a rovásodra csináltak vicceket. Figyelj ide: én nem egyszer csodálkoztam rajta, hogy olyan kollégáim és barátaim, akiket teljesen elfogulatlanoknak ismerek, egy kissé rögtön megbolondultak, ha valahová magyar katonák közelébe érkeztünk, vagy ha általában katonai dolgokról volt szó. Rögtön aziránt érdeklődtek, mit kegyeskedett a magyar katona mondani, mit kegyeskedett cselekedni, hogyan kegyeskedett enni és hogyan kegyeskedett emészteni. Az egész háborúban szinte nem is érdekelte őket egyéb, csak az, mit csináltak és mit mondtak a magyar katonák. Én nem értettem, hogy lehet irántad így érdeklődni. Nem értettem. Ezen az úton azonban Csacsaktól Novipazárig - ez az, amit neked okvetlenül meg kell mondanom Farkas Lajos - ezen az úton tehát megértettem. Ezt meg kellett neked mondanom, Farkas Lajos. És most áldjon meg az Isten.- Farkas Lajos haptákban hallgatta végig a kis beszédet. Roda Roda kezet nyújtott neki. Farkas keményen megszorította a kezét. Roda Roda elment és Farkas Lajos Komádiból, komolyan, de elégedetten, boldogan, de feszesen szalutált.

Havas hegyek előtt. A szerb offenzíva napjaiból, Az Érdekes Újság 1916. március 12. 23-24.

A Goljiska Morava völgyére ráárad az őszi nap ragyogása. Déli nap ez már; ha reggel fehér ködök hömpölyögnek is a völgyön végig, délben legjobban szeretne ingujjra vetkőzni az ember. Fent a hegyek tetején, a Goljiska Morván már hó esett; a szerb hadsereg eltűnt a havas hegyek mögött, és a mi katonáink ott fent a hegyekben, és itt lent a völgyben azon imádkoznak, hogy csak eső ne jöjjön. Csak ez a derült őszidő - éjszakai