Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 475 kocsis mellé. Nem szólt. A foga között rágott csak valamit. De az arcáról, minden mozdulatából, az egész lényéből csak úgy áradt a düh, a gúny és megvetés. Még mindig illemtudó maradt, de ahogyan a vállát megrándította, ahogyan a lovakat, amikor kellett átnyergelte, ahogyan a kengyelt felszálláskor odatartotta, abból csak úgy sziporkázott a düh, a gúny és a megvetés. A bakon pedig sötét arccal és szótlanul ült, de sötét és szótlan arcára oda volt írva az a gúnyos kérdés: no lássuk hát, mit tudsz. Roda pedig nem sokat bíbelődött ugyan Jucikával; de azt tudta, hogy az első lókadáverhez odabiztatta és odakényszerítette - das ist ein totes Pferd376 - a második mellett azután a ló már nyugodtan ment el és a harmadikkal nem törődött. Azt tudta továbbá, hogy amikor az első automobil jött, akkor Jucika csakugyan az égbe akart belemászni: de a lovasa megbirkózott vele és meggyőzte róla, hogy sokkal helyesebb nyugodtan maradnia; a második automobilnál Jucika már csak igen kevéssé nyugtalankodott, az ötödikkel egyáltalában nem törődött. Mindennél nevezetesebb volt azonban az, hogy Jucika, aki nagyon nem szeretett lépésben menni, most egyszerre tudta, hogy a jó lónak az a kötelessége, hogy lépésben is szaporán szedegesse a lábát (felette nehéz tudomány a lovat erre rábírni) nemcsak nagy és szép lépésekkel kilépett, hanem olyan sebes lépésben ment, hogy a kocsi messze elmaradt mögötte. Farkas mindezt nézte egyre nagyobb figyelemmel. Sötét arcára egyre nagyobb álmélkodás költözött rá, a fejét egy párszor csodálkozva csóválta meg; nem szólt semmit, de egyre nagyobb meghökkenéssel figyelte a dolgokat. És este, amikor Kraljevóba megérkeztek, akkor Farkas lemászott a bakról és odasietett Rodához, hogy a lovat átvegye tőle. Nem szólt semmit. De az arcán, minden mozdulatán, az egész lényén annyira rajta volt a buzgóság és a ragaszkodás, úgy sürgött-forgott Roda körül, úgy áradt belőle az igyekezet, hogy nem lehetett félreérteni. Farkas Lajos megadta magát. Amíg azt hitte, hogy egyszerűen elkívánják tőle Jucikát, addig lázadozott. Amikor megértette, hogy Jucika milyen gazdához került, akkor megadta magát. Pardon, ez más. Ha a dolog így van, akkor rendben van. Farkas Lajos megadta magát; és hogy mit jelentett ez a megadás, azt nemsokára módjában volt be is bizonyítania. Roda elindult a lovak számára takarmányt szerezni. De takarmányt kapni lehetetlen volt. Egyik parancsnokság a másik után utasította el a kérést. Nekik is alig van. Nem adhatnak. Este volt és Roda egyelőre feladta a keresést. De Farkassal természetesen közölnie kellett a dolgot.- Farkas - mondta neki -, baj van. Nincs takarmány. Farkas csodálkozva nézett rá. 376 Döglött ló ez. (német)
