Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

SZERB FRONT 1915 I 465- Maga magyar? - kérdezem tőle meghökkenve és idegenkedve. Az vagyok én - feleli gyerekes, öreges hangon.

Jön felém. Biztos lépésekkel jár, azután kinyújtja maga elé a kezét.- Én vak vagyok - mondja magyarázatul nyugodtan.- De... hm... az egyik szemére még - ?- Nem a. Mind a két szememre.

Meghökkenve és idegenkedve nézem. Mintha a lechmezei csata365 után a megcsonkított gyászmagyarok közül visszatartottak volna egyet egy német kolostorban...- Hogy hijják magát?- Bozsics István. Magyarul Karácsonyi István.- Hogyan? Azelőtt Karácsonyinak hítták? Zavaros magyarázatba fog. A magyarázatból nem derül ki, hogy csak Bozsics annyit jelent-e mint Karácsonyi, vagy, hogy azelőtt Karácsonyinak is hívták.- Hová való maga?- Légrádra. Zala megyébe.- Hogy került ide?

Rettenetes magyarsággal beszél; fogatlan szájában akadozik a nyelv; az ajkát összecsucsorítja, mint egy gyerek, ha kényeskedik.- Tudja - feleli - én otthon nem tudtam keresethez jutni. Akkor azt mondta valaki, menjek le Szerbiába. Hát itt mindjárt keresethez jutottam. Uzicében voltam szakács. Osztán tudja: a tűz elégette a szememet.- Micsoda tűz?- Hát a tűz. Egyszer csak elkezdett fájni a szemem. Fájt. Aztán megvakultam.- Hm. És hogy került ide?- A főtisztelendő úr ide hozott.- Melyik? Amelyik most elmenekült?- Dehogy. Tudja: az, amelyik aztán skopljei metropolita lett. Szolgáltam nála. Jó ember.- Hány éves maga?- Hatvanöt.- Mióta van itt?- Tizenöt éve.- Hm.

Elhallgatok. Mit mondjak. Bozsics-Karácsonyi István azonban áll előttem, fogatlan ajkai összezáródnak és szétnyílnak, kínosan mosolyog, zavartan köhécsel, izeg-mozog, azután így szól:- Tudja: csak az a nagy baj, hogy nincs dohány.

365 A magyar kalandozások egyik legvéresebb csatája, a Lech-mezei csata, Augsburg mellett, 955-ben zajlott le.