Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 463- Ki van itt a kolostorban a főtisztelendő urak közül?- Senki se. A főtisztelendő úr elment.- A főtisztelendő úr? Hát hány szerzetes lakott itt a kolostorban?- Egy. [Oizdavics] Gizdavics Viktor főtisztelendő úr.- De békeidőben?- Békeidőben is: csak egy. Mindig csak egy. Azelőtt is. Milyen különös. A sötét hegy tövében, a hűvös völgy felett áll egy fehér monostor, és egy lakója van. Anachoréta. De minek egy anachorétának templom, fal és bástyatorony?- Ez talán búcsújáróhely?- Nem. Azt nem lehet mondani. Február másodikán van a kolostor védőszentjének a napja, akkor sokan jönnek ide, de egyébként csak vasárnap jön a hegyek közül néhány ember. Megnézzük a templomot. Borús, kis hajója két oldalt falfestményekkel van borítva. A festmények nem érdekesek. Az ikonosztázon sincs semmi különös; mögötte, sötét és hideg félkörben megint közepes festmények a falon. Az egész monostor voltaképpen fiatal még; ezernyolcszáztizen- nyolcban épült; és ha nem arra a célra épült, hogy a környék hegyeiben elszórt parasztoknak templomuk legyen, akkor nem lehet megérteni, mi végre épült. A falon belül még három épület áll; az egyikben - polgári bútorok között - lakott a főtisztelendő úr, a másik, úgy látszik, szerény fogadó azok számára, akik messziről jöttek ide; a harmadik, a középső, a szolgák számára való. Ebbe a harmadik, középső épületbe tessékelt be bennünket a kalauzunk. Tessék... amíg a huszárok megetetik a lovakat... odabent meleg van. Odabent meleg van. A kalauzunk eltűnt. Odabent egy bosnyák ember vár ránk. Ezt a montenegróiak hozták el Boszniából - amikor Boszniában voltak - most jelentkezni akar a katonai hatóságainknál. Tanácsot kér, hogyan csinálja a dolgot. A tanácsot megkapja, és ő ezzel el is intéződött. Hanem ekkor jön vissza a kalauzunk. Szilvóriumos üveget hoz a kezében és poharat. Egy poharat, több nincs neki. Az egy pohárba tölt a szilvóriumból, azután a teletöltött poharat a jobb kezébe fogja, felemeli és beszélni kezd. Az ember ekkor nézi meg jobban és ekkor látja, hogy milyen különös lény. A nadrágja gondosan foltozott és a mellénye gondosan tisztogatott. A mellényén egy zseb van, az egy zsebben nagyon gondosan elhelyezett, nyilván nagyon tisztán tartott zsebóra. Az arca pedig, az arca... különös arc. Dús, szürkülő haj sapka alatt, szőr télén, puha arc. Rövid orr. Kis, kék szemek, szenvedő szemek, jósággal teli szemek. A szája körül sok ránc: figyelő, mosolygó, alázatos ránc. Tartja a kezében a poharat, és az egész teste remeg.