Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
442 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI dolgozó német katonák; automobilok, lovasok, szekéroszlopok. A mellékutcákon gyakorlatozó katonasorok. Nem tévedés: azok a német katonák, akik tegnap bevették Kraljevót, ma hosszú sorokban állnak Kraljevo utcáin és altisztek csattanó vezényszavára gyakorlatoznak. Mikor a gyakorlatnak vége, zárt sorban, vállra vetett fegyverrel masíroznak hazafelé és egy régi német dalt énekelnek. Este a hadosztály parancsnokságnak vendége vagyok vacsorára. Egy csomó érdekes és okos tiszt. A hadosztályparancsnok és a vezérkari főnöke nincs itt; a legidősebb tiszt egy őrnagy és egy kapitány. Vacsora közben ezt a két urat kihívják a szobából: itt van az a katona, akit iderendeltek. Paal, kerékpáros-ordonánc, aki most kapja meg a vaskeresztet. A két úr kimegy; engedelmükkel én is velük megyek. Kint az őrnagy néhány barátságos szót intéz a kitüntetetthez; ugyanígy a kapitány, azután az őrnagy átadja neki a vaskeresztet, mind a ketten kezet fognak vele, a kapitány még egyszer gyöngéden megveregeti a vállát, az őrnagy pedig megsimogatja Paal kerékpáros-ordonánc fiatal fejét. Másnap november kilencedikén reggel a vasúti állomás előtti mezőn istentisztelet van. Egy gyalogezred és egy vadászzászlóalj most egy éve, 1914. november tizedikén vette be Diksmuidét. Tegnapelőtt vette be Kraljevót. Istentisztelet és utána defilírozás a parancsnokló tábornok előtt. Széles, zöld mező. Hátul, az út felé a vasúti állomás. Sínek, béna vasúti kocsik, megrongált állomásépület. Körös-körül szelíd hegyek nagy kerek koszorúban. A koszorú legszélső szegélye mögül néha tompa ágyúdörrenés. Balra a mezőn, hosszas sorokban százharminc ágyú: a tegnapi zsákmány. Előttünk a középen emelvény a pap számára; zöld fenyődísz veszi körül, jobbra és balra tőle egy-egy gépfegyver áll. Az emelvénnyel szemben néhány szék a parancsnokló tábornok és a kísérete számára; jobbra az emelvénytől katonazenekar; a székek körül pedig, hozzácsatlakozva a zenekarhoz az egyik oldalon és a gépfegyverhez a másikon, hatalmas négyszögben ott áll a gyalogezred és a vadászzászlóalj. A gyalogosok tábori szürkében és sisakban; a vadászok zöld kabátban és csákóban, hosszú szürke és zöld vonal az enyhe novemberi napban, csak a középen virít ki belőle egy piros folt, a tábornok kabátjának a kivillanó piros bélése. Az első ima elhangzott; zenekar és ének elhallgatott; a tábori pap áll katonai uniformisában a fenyő övezte emelvényen, a két gépfegyver között és beszélni kezd. Beszédének texusát Ézsaiás prófétából veszi: „ich gedenke des Vorigen von altersther..."326 Hangosan, harsányan beszél; a nagy négyszögben minden katona hallja: Megemlékezik előbb az el326 „Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló!" (Ezs 46,9)
