Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 439 Monarchia valamennyi nyelvén, de a hintóból néha mégis ki kell szállni, és néha jobb, ha a hintó az útról letér a mezőre, mert a felázott mezőn még inkább előre lehet jutni, mint az úton. Egy megőrült ördög fantáziája. Valamelyik fordulónál megroggyant ökrös szekeret találunk. Magasra van rakva parasztholmival. Egyik kereke belezökkent egy mély kátyúba, most nem tud kimozdulni. Fröhlich magánkívül van. Aha, haha, most ti is tudjátok, milyen a háború, ilyen a háború. Fröhlich diadalmaskodva nevet, magánkívül suhogtatja az ostorát, vonaglik, nyög, csuklik és jajgat - hia, hia, hia, hia -, de a kocsiból mégis ki kell szállnunk és gyalog kell felmennünk Zakutába. Fröhlich majd csak később jön utánunk. Zakuta kis falu a hegyek között. A templomában menekültek tanyáznak. A templom előtt szerb foglyok álldogálnak; nemsokára tüzet raknak, letelepszenek a tűz mellé és jókedvűen beszélgetnek. Este lesz. Körül a dombokon mindenütt a mi katonáink tábortüzei égnek. Kraljevo felől néha ágyúdörgés hallatszik. Lent az országúton holnap újra ömlik előre a hadsereg trénje. Az az érzésem van, hogy a szerb országút az ördög szántóföldje; a háború arra való, hogy ember és ló végső leheletéig művelje, terméketlenül dagassza és gyúrja az ördög fekete földjét; és Fröhlichet az ördög ültette ma a kocsink bakjára, hogy ellenőrizze, jól folyik-e a munka. [és röhögjön rajta.] A Kövess-hadsereg előrenyomulása, Pester Lloyd M. 1915. november 25.2-3.* November 17-ére virradóra itt megindult a hóesés. Egész álló nap hullott, éjszaka fagyott. Ma, 18-án ragyogó, tiszta téli időnk van. A sűrű havazással beköszöntő tél a szerb hegyek között enélkül is nehézkesen haladó műveletek útjába újabb súlyos akadályokat gördített. A folyók megáradtak, a szélvihar leszaggatta a telefondrótokat, befújta és majdhogynem járhatatlanná tette az utakat. Ilyen körülmények között az utánpótlás biztosítása szinte lehetetlenné vált. Az 1700 méter magas hegyekben, hatalmas hóban és rettentő hidegben gyakran egész napon át tartó menetelések vannak anélkül, hogy akár egy kunyhóval lehetne találkozni. Amit a csapatok e borzalmas körülmények között véghez visznek, azt csak csodálattal és felindulással lehet szavakba önteni. Az időjárási viszontagságok ellenére a Kövess-hadsereg hadműveletei terv szerint haladnak. Csapatai most a novipazari szandzsákon,320 olyan vidéken nyomulnak előre, ahol még nemrégiben is voltak osztrák-magyar garnizonok. Az elszórt csapatok védelmére hátramaradt ellenséges 320 Növi Pazar-i Szandzsák, Szerbia és Montenegró között megosztottan elhelyezkedő, főleg bosnyák (muzulmán) és szerb lakosságú vidék.
