Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos Levelei - 1914
40 I BÍRÓ LAJOS LEVELEI Remélem, drágám, a náthája már elmúlt, mire ez a levél odaérkezik. Maga is vigyázzon magára nagyon. És írjon nekem sokat. És küldje el a maga fotográfiáját is minél előbb. - Holnap majd megint levelet írok. Mindenkit ölelek. Magát, szívem, pedig nagyon-nagyon szereti Lajos [Pb. 1914. aug. 24.] Augusztus 24. V. 5394/12. Kedves szívem, tegnap nem kaptam magától levelet. Remélem, hogy ma kapok. - Itt most egészen furcsa élet van. Még mindig itt vagyunk, vagyis saját szemünkkel alig látunk valamit; apró híreket ellenben kapunk. Ennek az a következménye, hogy mindenki ugyanazt a nevetséges apróságot táviratozza meg; még ez is nagyon nehézkesen megy. Viszont egész nap ott kell állni, nem jön-e valami hír. - Következmény: nagy elégedetlenség az újságosok71 között. Van, aki haza akarna menni. Lesz-e majd másképpen, nem tudom. Remélem, igen. És remélem, hogy az első napon küldött második táviratom jó volt. Ezzel azt hiszem, egyedül voltam. Ami benne van, azt a főhadiszálláson járt tisztektől hallottam. Most itt ülök a parkban és várok. Hírre. És ebédre. Más érdekes dolog nem történhetik. Ma a második táviratomat is németül küldöm, mert most legalább németül megy a dolog. Most nyilvánvaló, hogy az egész sajtóhadiszállás szörnyen nehézkes intézmény; nagy kérdés, jön-e idő, amikor mégiscsak tud működni, nagy győzelmek után talán. Tegnap levelet kaptam Wolfnertől; erről majd írok még; levelet kaptam Iréntől72 is, hogy tegyek valamit Géza érdekében. Istenem, ha tudnék! Fáj a szívem miatta, de mit csináljak? A leveleimre nagyon nehezen kapok választ, és úgy látszik, a cikkeim is lassan érnek oda. Nagy türelem kell az egészhez. Kérem papát is, legyen türelemmel; lesz talán még jobban is. Szeretettel Laji [Pb. 1914. aug. 25.] Augusztus 25. V. 5394/13. Drága szívem, egyetlenem - kedvességem -, tegnap este megkaptam a drága arcképedet. Elalvás előtt egy fél óra hosszat nézegettem. A szemed igazán olyan, mint a képen, és igazán úgy volt, mintha a meleg szemedbe néztem volna. Egész éjjel rólad álmodtam, kedves, kedves, - életem kedvessége. Milyen jó, hogy vagy; és milyen jó lesz végre is otthon lenni, és veled együtt lenni. Az Istennek nagy ajándéka vagy Bobkóval együtt. Nélkületek kevés értelme volna az egész üzemnek. Ezek nagyszerű idők; és hallatlan dolgok történnek minden emberrel, azzal is, akivel voltaképpen semmi se történik; de csak eggyel tovább kell gondolni a dolgot, és már azt mondhatom, hogy értelmetlenség az egész. De miattatok van értelme a dolognak. - Szívem, kicsim, kis lányom, ezen is túl leszünk. Az 71 a tudósítók újságírói csoportjában 72 Lengyel Géza felesége, akit rokoni szálak fűztek Biró Lajos családjához.
