Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

OROSZ FRONT 1914-1915 I 299

Amikor le kellett a lovukról szállniok, nagyon megvoltak hökkenve. Hát ez is lehetséges? Huszár ló nélkül? Lehetséges volt. Meg kellett lennie. - És ezek itt már nem is hoznak lovat; ellenben hoznak bajonettet. Jönnek Kecskemét tájékáról, mennek a tűzvonalba, a hátukon a hátizsák - nem is tudom, miről lehetett megismerni, hogy voltaképpen huszárok, és öt hónapig voltak a lovaglóiskolában.- Hát hogy lesz az, huszár, azzal a gyalog való verekedéssel?- Majd lesz valahogy - feleli sötéten.- Sajnáljátok-e a lovat?

Vonogatja a vállát.- Annak is az orosz issza meg az árát - mondja végre komoran.

Ah. így volt Limanovánál és így volt Augusztinovnál is. A huszár haragudott, hogy leszállították lováról, és az oroszon töltötte ki a mérgét.

Indulnak tovább. Huszárok az országúton. Fussescadron.140 Zárt sorokban, csendesen mennek előre. Keményen tapossák a mély sarat.

A Lengyel Királyság, Pester Lloyd M. 1915. február 18.1-3.*

Egy lodzi könyvesbolt kirakatában frissiben nyomtatott térkép függ, még gyűretlen papírból. Az arra járó elidőz az üveg előtt, és azon tűnődik, mely ismeretlen országot formázhat az a nagy lila folt a fehér papírlapon. A térkép felirata megadja a választ: a különös formájú lila foít a Lengyel Királyság. Nem Galícia. Nem Orosz-Lengyelország. Kifejezetten: a Lengyel Királyság.141

Egy álomkép. Valami, amit a történelem óriáskeze szakított szét, s amit most egy térképrajzoló vágyakozása érzékletes lila folt formájában varázsolt újra a szemünk elé a gátakat nem szabó fehér papírlapon. Játék a hegyekkel, folyókkal, városokkal. Egy fantáziakép. Geográfiai poézis. A jóakaratú idegen áll a zajokkal teli, életvidám lodzi utcán, a lilában játszó álomképpel szemközt, és iparkodik újra kibontakoztatni magában a Lengyelország iránti régi elragadtatást. Az álomkép magával ragadó, de Isten tudja, nehezünkre esik az eleven Lengyelországot megszeretni. Még aki keresztül-kasul járta Nyugat-Galíciát Krakkótól Przemyslig, azután Orosz-Lengyelországot Czenstochautól Lodzig, annak sem sikerült a hosszú hónapok alatt akár egyetlen pillanatra valamiféle melegebb, személyesebb viszonyba kerülni a vidékkel, az emberekkel, városokkal, erdőkkel, röviden: az országgal. Egy pillanatig sem szabadulhatott az ér140 lóról leszállított huszárok (német)

141 1795 és 1918 között nem létezett önálló Lengyelország, területén Németország, Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia osztozott.