Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

264 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI

két kapa. A magyarok összenéznek, azután az egész társaság gyorsan összegyűl, és kis konferenciára ül össze. A kis konferencia nem tart sokáig. Kész a határozat.

A magyarok lassan levonulnak egy kicsit a hegyen - de az oroszok irányában. Elhelyezkednek. Az orosz vígan csörtet felfelé a hegyen. Egyszerre dühödt hurrázás hangzik fel és az erdőből kifelé a magyar népföl- kelők rohamra mennek az oroszok ellen. Fejszével, ásóval és kapával. A dühödt hurrázást mennydörögve visszhangozza az erdő és a roham vége az, hogy a magyar népfelkelők fejszéstül, ásóstul, kapástul indulnak a hegy másik oldalán lefelé, de visznek már magukkal háromszáz orosz fegyvert is. És háromszáz orosz katonát is, akit fejszével, ásóval és kapával ejtettek foglyul.

*

Ebben a történetben, azt hiszem, az a speciálisan magyar, hogy a magyar népfelkelők ott a hegyen Mezőlaborc és Homonna között, konferenciára ültek össze, amikor békés fadöntögetés közben az a hír érte őket, hogy jön az orosz, és amikor tiszt nem volt a közelben. Sem el nem szaladtak, sem egyszerűen neki nem mentek az orosznak; előbb megbeszélték a dolgot. Előbb tanácskoztak. Mikor a konferencia azt határozta el, hogy rá kell menni az oroszra, akkor rámentek. Fejszével, ásóval és kapával.

Vagy nincs ebben a speciális magyar vonás, amelyet én látok benne? Akkor keressük tovább.

...A magyar csapatok most egy kissé az egész világgal megismertetnek egy magyar szót. Az „éljen" szót. A magyar csapatok éljen-je olyan szuggesztív, hogy a háború első napjaiban a Magyarország felöl jövő katonavonatokat már Galíciában fogadta halkabb vagy erősebb éljen. Galícia megtanulta a magyaroktól. Az éljennek azonban igen sokféle alkalmazása van.

így magyar csapatok minden harc után, amikor a csapat rövid időre békén összeszedelőzködik, lelkesen, spontán módon, szeretettel meg- éljenzik épségben maradt tisztjeiket. Mindegyiket megéljenzik. Örülnek, hogy épségben maradt. De az éljenzésben vannak árnyalatok. A magyar katona nagy figyelemmel kíséri a feljebbvalóit és bár engedelmeskedni szó nélkül engedelmeskedik, a kritikája mindig ébren van. Az éljenzés néha halk és tartózkodó. De ha olyan tiszt jelenik meg előttük, akivel megvoltak elégedve, akitől el voltak ragadtatva, aki nagyon ügyes volt, nagyon bátor volt, valami bravúros dolgot csinált, akkor a bakák ujjongó éljenzése az égig harsog fel. A bakák kitűnő osztályzatot adtak a kapitány úrnak.