Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos Levelei - Bevezető (Varga Katalin)
BEVEZETŐ I 19 megnyugodtam. Mindenekelőtt reméltem, hogy a vonatra sürgönyöztek utánad, és már útközben visszafordultál. Drukkoltam, hogy ne érkezz meg, ez sem történt még meg velem! - Azután megállapítottam, hogy ha a reggel 7 órai vonattal Teschenbe mégy, onnan autóval, de akármivel is, este 9-re, de legkésőbb hajnalban Limanovában lehetsz. Végül, ha kell, autót is lehet azért talán szerezni. - Révész is kijött a vonathoz, és ketten lestük, hogy megjössz-e. Megkérdeztük, hogy hol áll meg a vonat. Ott álltunk és vártunk. Végre látunk másfelől jönni embereket. Megkérdeztük, mikor jön a zsolnai vonat. Ja, mondják, az már rég megjött egy másik vágányon. Ekkor aztán féltünk, hogy elpasszoltunk. Vártunk, amíg mindenki elment, aztán fiákeren hazarohantunk. Itt sem voltál. Erre boldogan konstatáltuk, hogy nem jöttél meg. A távirat nyilván utolért, és megfordultál. - Ezt boldogan megtelefonáltam papának, azt híve, hogy ezzel megnyugtatom. De az öreg nem akarta hagyni magát: ha úgy van, ahogy én mondom, miért nem telegrafáltál, ez így még rosszabb stb., stb. Végre sikerült valamennyire megnyugtatnom. - Bebkó még V2 11-kor nem aludt. Fel volt izgatva, bőgött, hogy mi van veled. Nagy nehezen végre megnyugodott és elaludt. Ekkor jött a távirat Magyartól [Lajos]: a kirándulás részletei, és hogy menj utánuk. - Később még beszéltem Margittal, tőle hallottam, hogy papa úgy tombolt, hogy zúgott a ház. Mindent elővett, múltat, jelent és jövőt. Nem vacsorázott és két brómot adtak neki, hogy megnyugodjon. - Sajnálom szegényt, és igazán semmi okát nem látnám a tombolásnak, ha nem volnának nagyon kellemetlen politikai hírek. Mint rendesen, most is máshol tört ki a feszültség. - De boldog vagyok, hogy legalább nem lakom ott. Te, drágaságom, most nem tehetsz semmit. Iparkodj minél többet és minél jobbat írni. Haza ne gyere, csak ha mindenki más is jön. Most már ebben benne vagyunk, itt ki kell tartani. Ha most ki akarnál lépni, az újabb bűn volna. Itt nincs választás. A nemes bosszút, vagyis a finom büntetést kell választani. Nagyon jól dolgozni, hogy az öreg szégyellje magát. Ha pedig a háborúnak vége, szent esküt tenni ünnepélyesen és nyilvánosan, hogy a Lloydnak többé egy sort sem fogsz írni. - Ha nem sajnálnám az öreget, dühös volnék rá, de nem tehetek róla, sajnálom szegényt. Agyon van dolgozva. És különben sem lehet őt komolyan venni. Az egyetlen, amit tenni lehet, amit előbb írtam. - Te, drágaságom, szegény édes kicsikém, jót akartál, és ilyen furcsán sült el a dolog. De annak nagyon örülök, hogy legalább nem késel el, idejében visszaérkezel. - Soha úgy nem kívántam, hogy most jól menjen minden Oroszországban, mint most. Soká már nem lehet kibírni ezt a háborút. - Mire ezt a levelet megkapod, már biztosan visszajöttél Limanovából. Karácsonyra - a jelen körülmények között - aligha leszel itthon. Édes, drága szívem, imádott és drága Lajoskám, ne mérgelődj nagyon, és légy
