Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

OROSZ FRONT 1914-1915 I 193

És mindez a katonáknak van és csak a katonáknak. Előttünk katonavonatok mentek és mögöttünk katonavonatok jönnek. És minden vonatnál ugyanaz az éljenzés és a bőkezűségnek ugyanaz a lelkendezése:- Itt van édes fiam. Fogjad édes fiam.

A mi vonatunk némi meglepetést okoz. Civilek is vannak rajta. Kik ezek? Mit akarnak itt? Az állomások közönsége idegenkedve méreget bennünket. Egy fiatal lány kutatva megy végig a vonat hosszú frontja előtt, a két keze tele van virággal; már nincs, kinek virágot adnia. Elborul az arca. Rászólok:- Adjon nekem egy szálat.

Végignéz és elbiggyeszti a száját, elfordul és elmegy. Civilnek nincs virág. Minden virág a katonáké.

Egy kollégánk krétát szerez, és nagy betűkkel ráírja a kocsinkra: Magyar haditudósítók. A következő állomásokon már nekünk is van becsületünk. Az emberek elolvassák a felírást. Magyar haditudósítók? Ah, haditudósítók? Éljen, éljen.

Ez a zengő, ez a lelkes, ez a szívből fakadó éljen végigkíséri a vonatunkat - végigkísér minden katonavonatot - egész Magyarországon. A külföldiek, akik velünk vannak, a nagyrangú katonák, akik a sajtószolgálatot majd irányítják, egyik ámulatból a másikba esnek. A falusi cigánybanda, amely csárdás tempóban húzza a Gotterhaltét, az is meglepő. Magyar ajkak, amelyek soha egy német szót ki nem mondtak, és amelyek ma megható akcentussal kiáltják a magyarul nem értő katonák felé: hoch die Armee,8 az is kedves. De ami felejthetetlen, páratlan és nagyszerű: az a lelkesség és kedvesség, amellyel egy egész ország egy átvonuló egész hadsereget úgyszólván megölel, és a szívére szorít. A tudatosság a lelkesedésben, a megindultság a szeretetben, az áldozatkészség a rajongásban. Példátlan volt; akik látták, sohase fogják elfelejteni.

A hosszú vonat lassan döcög előre, néha találkozik egy másik zsúfolt katonavonattal - éljen! éljen! Az egyik állomáson azt mondja egy őrt álló katona:- Itt van már valaki, aki a háborúból jött vissza. Megsebesült. Akarnak-e az urak beszélni vele?

Hogyne akarnánk. Felkeressük a harmadik osztályú vendéglőben. Közlegény. Tartalékos infanterista.9 A keze fel van kötve, egy csomó ember állja körül, himlőhelyes arca ragyog a boldog büszkeségtől. Elmondja, hogyan sebesült meg:- A lovasok lövöldöztek ránk. Az első percben kellemetlen volt a golyók fütyülését hallani. De azután mi is hatalmasan visszalövöldöztünk.

8 Éljen a sereg! (német)

9 gyalogos katona (német)