Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Ttito Livio Foppa". Kérdések és válaszok az első világháborús haditudósítókról. Bevezető (veres Miklós)

180 I VERES MIKLÓS Induljunk ki egy másik problémakörből, amely segít megtalálni a vá­laszt. Milyenek Biró Lajos és a korszak hadtudósításai? Ha röviden jelle­mezhetném őket, akkor feltűnően kötöttek. Bátran elővehetjük a kortárs haditudósítók szövegeit, ezek nem különböznek jelentősen egymástól. Jellemző rájuk az érdektelen témák felvetése, az önismétlés, a terjengős- ség és a rendkívül lassú tempó. Kötöttségük visszavezethető arra, hogy a haditudósítóknak ugyanazon feltételrendszernek kellett megfelelniük, ugyanazoktól a körülményektől szenvedtek. Ez nem jelenti azt, hogy a haditudósítók szövegei minőségileg megegyeznének. A riportok kidol­gozottságában - irodalmi értéküket mérlegre téve - óriási különbségek vannak az egyes szerzők között. Vészi Margit, Molnár Ferenc vagy ese­tünkben Biró Lajos irodalmi tehetségükkel magasan felette álltak az átla­gos újságíróknak. Itt azonban egy újabb tünetre, mi több, ellentmondásra kell felhívnom a figyelmet. A bevezetőben szépirodalmi tematikaként jellemeztem az első világháborús haditudósításokat, ami feltételezi, hogy alapvetően fikciós műfajról van szó. A Magyar Értelmező Kéziszótár - „ha­ditudósító: a hadszíntérről tudósításokat küldő tudósító" - definíciója kiválóan lefedi, mit gondol ma a közvélemény a haditudósítók feladatai­ról. A meghatározás feltételez ugyanis egy primér harctéri élményt, bizo­nyos friss, mások által nem birtokolt információt, tudást, amelyet aztán az olvasók elé tár a riporter. Ezek az első kézből szerzett élmények teszik hitelessé a szövegeket. Az első világháborús haditudósításokból azon­ban pontosan az elsődleges élmények megélése hiányzik, helyüket pedig átveszi a fikció és az írói fantázia. Az okok megértéséhez tisztában kell lennünk azokkal a szervezeti keretekkel, amelyek között a haditu­dósítók dolgoztak. Ezek a keretek formálták ugyanis direkt és indirekt módon a haditudósítói szövegeket. Az Osztrák-Magyar Monarchia haditudósítói karát a sajtóhadiszállás felügyelte. Az 1914. július 25-én megalakult szervezet feladata elsősor­ban a háborús propaganda irányítása volt. Ennek érdekében felügyelte a festészet, a fotózás, később a film, a zene és az újságírók tevékenységét, és természetesen alkalmazta a cenzúrát. A sajtóhadiszállás története Wal­ter Reichel kutatásai alapján négy szakaszra bontható: az első fázis 1914- ben a megalakulásé, amikor még nem voltak meg a pontos szervezeti keretek; 1915-től 1917-ig egy folyamatos passzivitással járó átszervezés zajlott; 1917 és 1918 között fellendült a működése, míg 1918 végén a szer­vezet megszűnt.1 Biró Lajos haditudósítói ténykedése 1914 és 1917 közé esett, ezért érdemes megvizsgálni egy kicsit, hogy ebben az időszakban milyen szerepet töltöttek be a tudósítók. A sajtóhadiszállás vezetésével 1 Reichel, Walter Médiumok igazgatása 1914-1918. A császári és királyi Sajtóhadiszállás. in: Filológiai közlöny, LXI. évf. (2015) 3. sz. 325-327.

Next

/
Oldalképek
Tartalom