Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos Levelei - 1917

1917 I 149 Veronkám/ azt hiszem, nagy levelezésed van. Tudod, hogy nekem csak akkor kell írnod, ha kedved van rá. - Már van szemüvegem. - Ölel, csókol apa [Pb. Bp., 1917. jún. 28.] szerda (jún. 27.) V. 5459/3/61. Édes szívem, a mai levelére válaszul azt a tanácsot szeretném magának adni, hogy mindenesetre hajóval jöjjön majd haza Budapestre. Én felme­gyek maga elé Bécsbe, és magukkal együtt én is a hajón jönnék haza. Csak azt írja meg, mi a teendő, hogy a kabint megkapjuk. Akár reggel érkezik Bécsbe, akár este, jobb a hajó. A hőség ugyanis rettenetes és a vasút is rettenetes. Inkább - ha reggelre ér Bécsbe - egy napot Bécsben töltünk el. Ennek az egy napnak is előre örülök. - A sajtóhadiszállástól egyelőre július 17-ig van szabadságom, de meghosszabbíttatom egy-két hónappal. Nálam semmi újság. Beöthytől ma kértem kétezer korona előleget. Szívesen adja; jövő hét közepén megkapom. Holnapra be vagyok jelentve a Vígszínházhoz. Holnap küldök magának ezer koronát. Ha kell még, írja meg szívem. Holnap éjjel papával kimegyek Varsányra. Hétfőig kint maradok. Bu­dapest elviselhetetlenül meleg és undok. Jó volna, ha maga már itthon volna. - Most Andorral és Imrével ülök a Szabadság-kávéházban. Szere­tettel Lajos Veronkám, köszönöm a levelezőlapodat. Ki imád? Apa [Pb. Bp., 1917. jún. 30.] péntek (jún. 29.) V. 5459/3/63. Szívem, délután van, a Szabadság-kávéházban ülök, mindjárt megyek Ranschburghoz, azután a Világhoz, este papával kimegyek Varsányra. A rettentő hőséget (elviselhetetlen volt) egy gyors, kis eső némiképpen lehűtötte. A budapesti élet azonban elviselhetetlen, és én azon töröm a fejemet, hová menjenek maguk (velem együtt) július közepe után. Var­sányra? Ma elküldtem magának ezer koronát. Ha kell még, írjon. Ezt a Víg­színháztól kaptam a fordításért. (Egy percentet kapok; ez az előleg, ille­tőleg garancia.) Nagyon unom a magányos életet. Nem jó ez nekem; maga ellenben jó. Lógok a világban és kérdezem, miért. No, nemsokára itthon lesznek maguk. Szeretettel és öleléssel Lajos Veronka, ki ölel és ki csókol? Apa. [Pb. Bp., 1917. jún. 30.] szombat V. 5459/3/62. Édes szívem, ma hétfő van; remélem, megkapta az Andor levelét és tudja, hogy kint maradtam Varsányon; itt nagyon kitűnően lehet varsánykázni; a Vera szobájában lakom, és holnap kimegyek ugyan Pestre, de valószí­

Next

/
Oldalképek
Tartalom