Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos Levelei - 1915

116 I BÍRÓ LAJOS LEVELEI

Édes szívem, semmi újság. Szerettem volna szombaton hazamenni, de aligha lehet, mert hamarosan elmegyünk valahová, és nem tudni, mikor indulunk.

Magától máig is csak egy levelet kaptam. Miért? Az én időm itt lagymatagon telik; amit terveztem, nem igen megy.

Meleg van és az élet nem mondható szépnek. Kezét csókolja Lajos

Veronka, hogy vagy? Ölel és csókol apa

[Pb. 1915. júl. 23.] július 22. V. 5459/3/41.

Édes, drága szívem, tegnap megkaptam a levelét és egy levelezőlapját. Tudomásul vettem, hogy fekszik. Nagyon nyugtalanít engem ellenben az, amit Bobiról ír. Ha Bobi nem eszik, és ha fogyott, akkor mégiscsak kell valamit csinálni. Akkor talán mégis Varsányt kell változtatni.

Arra, hogy innen elmenjünk, abszolúte semmi reménység. Pozsonyról szó sincs. Viszont: nekem arra kell törekednem, hogy minél messzebbre jussak innen (hiába mégiscsak erre kell törekednem; nekem most igazság szerint Radom vidékén kellene lennem.) Magának rá kell magát esetleg szánnia, hogy Bobival elmegy valahová.

Ha majd felkel, jó lesz talán mindenek előtt Preisich-csel278 beszélnie. És azután: Teplic? Tátra? Én nem tudom. Azt hallom, a Tátra sose volt olyan olcsó, mint most. Állítólag üres a Grand Hotel is, a Palace Hotel is kétség- beesetten leszállította az árait. Vagy Balaton? Ott is nagy a csend, azt hallom.

Én nem akarok semmiféle javaslatot tenni. Úgy lesz, szívem, ahogy maga akarja. De ugye, ha kell, akkor rá kell magát valamire szánnia.

Ez nem nagyon szívet vidító, és én sajnos nem tudok szívet vidítóbbat. Élek itt, mint akit főbe vertek. Telegrafálok németül (mit mond papa a német „stílusomról"?); káromkodom magyarul, és fohászkodom a zsidók Istenéhez, kegyeskedjék már engem valami más útra terelni végre.

Igaz: van egy kérésem. A Nagyváradi Hitelbank arról értesít, hogy nekik én valami kétszázhetven koronával még tartozom. Én ellenben úgy emlékszem, hogy - nem tudom, mikor - ezzel a lidércnyomással is gyökeresen végeztem, és egy gyors elhatározással egyszer az egész tartozásomat kifizettem. Lehetett ez a múlt nyáron, de lehetett nyár táján. Nem tudná ezt megállapítani szívem, nagyszerű pontossággal vezetett könyveimből? (Az egész ügyre, ugye, emlékszik? Ez egy olyan tartozás volt, amely nyúlt mint a tészta. Sohase volt vége. De nekem úgy rémlik, egyszer befejeztem.)

Átolvastam a tegnapi levelét. Nincs benne semmi, amire válaszoljak (kivéve, hogy Trencsénben nem voltam, nem is megyek). És egyebet én se tudok írni.

278 prejsjch Kornél (1869-1955) gyermekorvos