Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1967 - Arcképvázlat Szilasi Vilmosról
1967 sze is csak módjával került át. - Arról a konfliktusról, amely Szilasi, valamint annak filozófiai előremenetelét egyengető mestere, Husserl és a materiális após, Rosenberg Hermann között kipattant, s amely Szilasi alkotó éveinek java részét a cellulózekutatás kényszerpályájára késztette, eléggé hangsúlyosan esik szó a regényben. Am még e vaskos és materiális vonatkozások közül is akadnak olyan momentumok, például Szilasinak a gumigyártás terén kifejtett tevékenysége és a portugál miniszterelnökkel, Oliviera de Salazarral való kapcsolata, amelyek kimaradtak a végső fogalmazásból. Nem szólva a húszas és harmincas évek mellékszáláról, Szilasi félkézzel végzett filozófiai tevékenységéről, illetve ellentmondásos barátságáról Husserl tanítványa, a modern fenomenológia vezéregyénisége, Martin Heidegger iránt. (S hozzátehetjük: akinek jelentőségét, illetve Lét és Idő című főművének hírét Szilasi közvetítette - Babitson keresztül - Magyarországra.) - A legszembetűnőbbek azonban az eltérések Szilasi életművének a befejezetlenségét illetően, amelynek feltárásában/magyarázatában Déry adósunk maradt az ítélet nincs ben, tapintatosan elhallgatva azokat a töréseket, amelyeket élete kényszerű kompromisszuma Szilasiban kiváltott, s amelyek végső soron a feleségével való egyetértést és szere tetet is megmérgezték. Be kell vallanunk, hogy a vázlatnak nem minden utalását tudtuk kideríteni; így például W., a titkosszolgálat emberének kilétét, aki a háború előtt Szilasiéknál lakott; nem világos „Mari" személye sem, aki Szilasi munkatársa volt a húszas években, illetve 1945 után Lindéé és Dorisé (feltehetően tanítványok), mely utóbbi a Mester érzelmeit is felkeltette. Szilasi személyével kapcsolatban megemlítjük még Déry egy korábbi, a Svájci ceruzajegyzetek című útirajzába ékelt vázlatát barátjáról (l. Botladozás. 2.köt. 304-305), illetve az ítélet nincs portréjának gondolatbeli párját: a filozófus özvegyéről, Rosenberg Liliről írt megemlékezést, akit hetvenhat éves korában a magány öngyilkosságba vitt: 1973. szeptember. In A napok hordaléka. 319-323. Vili: „Lilinek titokban.” L[ili] megijedt (versek) „Keserves életem összefoglalása” (1960), ami rossz volt életében - jó is - mind L[ili]nek tulajdonította - L[ili] „nagyon köszönöm”. V[ili] kézlegyintés: te köszönöd! (utolsó napok szanatóriumban). Utolsó munkái a legjobbak: Lukács Festschrift, Hugo Friedrich Festschrift, * Das logisch Nackte, Emil Lask** (képekben való gondolkodás primér). Fájdalma: mo[st] tudnék dolgozni, s meg kell halni, ez gyötörte három évig. - Egy könyv Aristotelesről, négy Fassungban [változatban - B.F.], egy könyv Heideggerről,*** két Fassung. - V[ili] betegsége 1963-tól, 1964 kiadó eljött két könyvért, de V[ili] nem adta oda. Miért aján* Friedrich, Hugo (1904-1978) romanista, a freiburgi egyetem tanára, fő műve: Die Struktur der modemen Lyrik. 1956. ** Lask, Emil (1875-1915) az újkantianizmus képviselője, műveiben közeledett Husserl fenomenológiájához. *** Eredeti címe: Vorlesungen über Sein un Zeit. 88
