Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

1967 - Zoltán Péter: Füredi beszélgetés Déry Tiborral

1967 eső. Ez fordított vízözön. Szóval tréfán kívül: én jegyzetelek, ezt-azt csinálok, de semmiféle komolyabb munkára nem tudtam magam még eddig elszánni, mert nagy az igyekezet bennem és nagy a lelkesedés, főképp a világ állapotát nézve, hogy el­mondjam mindazt, amit gondolok erről; de hát eddig nem sikerült.- Mégis, mi a terve?- Semmi.- Terv nélkül is születnek nagy írói alkotások.- Igen. Talán kis írói alkotások fognak születni, olyan jegyzetfélék, amik az itteni köznapi életemről számolnak be, arról, hogy például mért nem esik negyven napja az eső, hogy mi­lyen környezetben élek, hogy ez a környezet mennyire kedves nekem, mi jut erről eszembe, de mondom, ezek inkább rövid jegyzetfélék, mintsem hogy munkának lehessen nevezni.- Úgy tudom, most már második éve él itt a Balatonfüred fölötti Tamás-hegyen, és mindenkit, aki itt élt vagy rövidebb-hosszabb időt töltött itt, megragadja a Balaton varázsa, gondolom Déry Tibort is. írt már valamit a Balaton szépségéről?- Nem tudom, hogy a Balaton szépségéről írtam-e, inkább a Balaton köznapjairól, arról, hogy az én napjaimat mennyiben befolyásolja ez a számomra új környezet, mert én eddig vidéken nemigen éltem. Ezt próbálom ezekben az előbb említett jegy­zetekben kifejezni. Azt hiszem, ezzel be is fejeztem az összes nagyravágyó terveim felsorolását. Hamarjában nem tudnék mást mondani. Szóval maga azt várja tőlem - és ez természetes most mondjam el azt, hogy regényterven dolgozom, ahhoz ké­szítek jegyzeteket; hatezer oldalas regényt. Nem fogom megírni.- Mindenkitől azt várják, amit megszoktak tőle.- Igen.- Nos hát, ha már így személyeskedünk egymással ...- Mulatságos beszélgetés, de egyébként a téma rettentő unalmas, ugye? Az a téma, hogy egy író mit fog írni és min dolgozik.- Mind a ketten ismerjük a közmondást: a más rétje mindig zöldebb, tehát minden­ki számára nagyon izgalmas, hogy mi foglalkoztat egy írót, mi is az, amit csinál. Amikor egy kicsit elvonul ... egy új környezetbe. Nyilvánvaló, hogy az új környe­zet a városi, urbánus író számára új emóciókat ad, új élményeket.- Igen, de azt hiszem, hogy ezek az emóciók csak az író számára érdekesek, a nagyközönséget nem hiszem, hogy érdeklik. Legföljebb az érdeklődésének azt a ré­szét, amelynek a tárgyára kíváncsi. Engem egyébként nyilván az érdekel, hogy Ily- lyésnek a rétje milyen zöld, és lehetséges, hogy őt az én rétem érdekli, szóval egy­más közt az ilyen munkatervek és munkahipotézisek talán érdekesek lehetnek. De nem hiszem, hogy a nagyközönséget ez izgalomba hozná.- A nagyközönséget ez valóban nem is érdekli, mert nem is ismeri ezeket a vi­szonylatokat, de az ebből származó és születő gyümölcsöket, irodalmi termékeket ér­deklődéssel kíséri, s ha ebből valami születik, akkor azt nagy érdeklődéssel fogadja.- A közönségnek csak azt ajánlhatom, hogy olvassa el az ebből származó, izé, gyü­mölcsöket vagy nem tudom minek nevezte őket, mert az tartozik rá; az, hogy én mit tervezek, és hogy én mit akarok csinálni, és hogyan fogom csinálni, ez nem tartozik 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom