Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1967 - Fencsik Flóra: A prágai lánytól a Cappricciókig. Füredi beszélgetés Déry Tiborral
1967 Fencsik Flóra - az Esti Hírlap kulturális rovatának munkatársa, aki Déryt később többször is meginterjúvolta. A házigazda naptárnoteszének bejegyzése szerint Fencsik június 3-án kereste fel őt balatoni nyaralójában. A gesztenyefa alatt ülünk. Alattunk szélesen és fényesen: a tó, túl a tihanyi félszigeten még Fonyód hegyeit is látni. Mögöttünk: a meszelt falú nyaraló - a teremtő asszonyi lelemény, ízlés, fantázia és ügyesség csodája - lábunknál pedig Luca, a fehér szőrű foxi. És körülöttünk a végtelen csend. Itt él az író tavasztól őszig, Füred fölött, a Tamáshegy oldalában. A feleség, meg egy kiskutya, meg egy-egy erre vetődő jóbarát osztja meg vele a csendet, meg a pályatársak sűrű küldeményei: a könyvek. Theokritosz Újpesten Asztalán most épp a Félbeszakadt nyomozás hever, Vas István életregényének második kötete. Aki olvasta, tudja, lapjain fel-felbukkan a fiatal Déry Tibor arca is. Vajon ő maga ilyennek látja önmagát?- Az ember régi fényképeken is idegennek érzi arcát, a lencse másképp rögzít, mint az emlékezet. Hát még a más szeme, s a más emlékezete! Kezdetben csodálkozva olvastam arról a vonzó, arisztokratikus megjelenésű, nőket bűvölő férfiről, akinek Vas igen szép könyve lefest. Én bizony nem így emlékeztem magamra. Igen érdekes kaland, ifjúkori magunkat régi barát egykori szemével látni.- És a régi írásait mai szemmel?- Azokat is. Amikor a Theokritosz Újpesten címmel megjelent novelláskötetet válogattam, nagyon sok régi írásomat találtam csapnivalónak, s egynek sem kegyelmeztem meg az 1919-1927 közti, Nyugatban megjelent írások közül. A kötetbe felvett első novella a Prágai lány, 1931-ben jelent meg.- Érdekes, az olvasónak így együtt olvasva a gyűjtemény éppenséggel úgy tűnik, hogy a harmincas években született írásokban, például a címadó novellában is ugyanaz a kicsit szürrealista játékosság bújkál, ami a legutóbbi években írt Capricciókban kiteljesedve visszatér. A szakma műfogásai- Lehetséges, de a mesterség, a szakma műfogásaiban járatlan voltam a korai időszakban. Későn, lassan érő alkat vagyok, s java férfjkoromban jutottam csak el az írói szerszámok értő kezeléséhez. Fiatalon az ember mindig úgy lát munkához, hogy a világ legjobb novelláját fogja megírni, pedig amit művel, csak a kamaszfogak csat- togtatása. Sokáig voltam „fiatal író”, néha úgy tűnik, ma is az vagyok ...- S a későbbi időszak írásai?- A felszabadulás után már semmi olyat nem írtam, amit ma ne vállalhatnék, amit akár szakmailag, akár eszmeileg szégyellnem kellene. Ezeket mind be is vettem a könyvbe. 74
