Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1966 - Wolfgang Venohr: Portré Déry Tiborról. Filmforgatókönyv
1966 zul az ember. Ilyen például a művész felesége a Vidám temetés című szép novellában. Az embernek ez az eltorzulása olyan erős, hogy egy festő, akinek hát a dologhoz csak távolról van köze, ezen az egész eseményen annyira kétségbe esik, hogy a temetőben letelepszik egy idegen sírhelyen, és ott zokog. Egy idős asszony megy oda, és megáll mellette, és a gyászáról kérdezi, mire ő azt válaszolja: az emberiséget gyászolja. Az asszony azt feleli: - Kedves uram, ne csináljon ebből gondot magának, az emberiség majd csak segít magán valahogy. 72. kép. Budapest, Kossuth Lajos tér a Kúria és a Földművelődésügyi Minisztérium képével. WOLFGANG VENOHR HANGJA. A szenvedő emberiségen való segíteni akarás vágya, ez a gondolat már régóta egymáshoz fűzi a két barátot, Déryt és Lukácsot. Ez vezette el a költőt az eszmétől a tetthez. Ez vitte őt 1956-ban a forradalmárok soraiba és a magyar felkelés drámai fejleményeibe. 1956. június 27-én, nyolc héttel a forradalom előtt, Déry a Petőfi Körben követelte Rákosi és sztálinista uralma megdöntését. És a magyar nyomorúság okának a szabadsághiányt nevezte meg. Amikor Budapest diákjai és munkásai az Országház előtt Nagy Imrét követelték, ő volt az, aki a figyelemre méltó sokaságon keresztülverekedte magát, a Magyar Állami Rádió autóján lakásáról a Kossuth térre kísérte Nagyot. De amint a gyűlölt Rákosi-rendszer funkcionáriusai elleni brutális túlkapásokat észlelte, amikor azt látta, hogy a reakció felütötte a fejét, hogy a nemzeti kommunista zendülést a saját céljaira kihasználja, intő szóval kiáltotta oda a forradalmároknak: „Ütött az igazság órája, de nem a bosszúé!” És az igazságosságért s a bosszú ellen emelte föl szavát a forradalom leverése után is. 13. kép. Parlament, a beszélgetők a Kossuth Lajos szobor előtt ülnek. WOLFGANG VENOHR. Itt, a Kossuth téren hágtak csúcspontjukra 1956 tragikus, felejthetetlen eseményei, és Önt egy évvel később, 1957-ben kilenc évi börtönre ítélték. Déry úr, egy évtized telt el 1956 óta, miként látja ma, visszatekintve, ezeket az eseményeket? DÉRY TIBOR. Nos, az én nézetem elüt a hivatalos felfogástól. Én nem hiszem azt, hogy ellenforradalom volt. Még hogyha be is kell vallanunk, hogy már az első napoktól fogva ellenforradalmi elemek is belekeveredtek, és a felszínre úsztak, de végső soron nem gondolom, hogy túlsúlyra jutottak volna. Mert a munkáság és az ifjúság, azt gondolom, a szocializmus iránt volt elkötelezve. 14. kép. Arcképsor az íróról, majd Budapest különböző városképei. WOLFGANG VENOHR HANGJA. A szocialista és humanista eszmények, a lélek és a kor, az egyén és a társadalom azonosulása utáni nagy sóvárgás elkötelezettje az ember és író Déry Tibor élete és műve. Ám az ifjúkornak nem minden vágyálma borul virágba. Sokszori ünneplés és megtiszteltetés után, hajszolva és sértve, testén és lelkén seb58
