Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(Ţelelel JÚLIA. Miért nem fordul meg, Zéni? FARKAS. Félek a szemedtől. Nem szeretem a síró nőket. JÚLIA. Nem fogok sírni. FARKAS. Valami eltökéltség van benned, mely téged nőiességedtől, engem meg férfiasságomtól foszt meg. Mintha valamilyen idegen célt szolgálnál, melyhez személy szerint semmi közöm nincs. JÚLIA. Bátran megfordulhat. Nem sírok. FARKAS visszaül az íróasztalhoz. Ismétlem, ezt a céltudatosságot csak akkor méltányolnám, ha szükségleteidet szolgálná, azaz jelen esetben engem. Ha így volna, akkor természetes is tudnál maradni. JÚLIA elcsukló hangon. Zéni, maga már nem szeret engem. FARKAS ránéz. Kérded, vagy mondod? JÚLIA. Nem tudom. Ha nem szereti a gondolataimat, akkor engem sem szeret. Csak azt kérdem magamtól, hogy miért idegenedett el tőlem? FARKAS. Tőled nem. Csak a szereptől, amely szerint élsz. JÚLIA csendesen. Azonos vagyok az elveimmel. FARKAS. Nem hiszem. Az elveid csak kiegészítenek, és sajnos engem is ki akarsz velük egészíteni. S nem is az a nagyobb baj, hogy rajtam akarsz erőszakot elkövetni, hanem hogy magadon. JÚLIA. Az nem erőszakolás, hogy az ember fegyelemben él. FARKAS sóhajt. Hát megérkeztünk! A fegyelem, kisasszony, az ember legembertelenebb találmánya. Tessék körülnézni az országban: a fegyelem juttatta oda, ahol ma van, nyomorba, szolgaságba, a fegyelem adta Horthy úr és megvetendő társainak a kezére, s a fegyelem fogja holnap Hitlernek kiszolgáltatni. Magyarország ma a sír szélén áll, s azt a fegyelemnek köszönheti. JÚLIA feláll, önkéntelenül szívére szorítja kezét. A fegyelem az ember legeme- beribb találmánya ... Van önkéntes fegyelem is! ... Olyan felületesen s felelőtlenül beszél, hogy nem bírom hallgatni. Farkas hosszan nézi a reszkető lányalakot. JÚLIA. Azt hiszem, csúfot akar űzni belőlem. Tudom, hogy sokkal ostobább és műveletlenebb vagyok magánál, de ... Mi a célja? Meg akarja magát velem utáltat- ni? ... Nem ember az, aki nem ismer fegyelmet. Júlia aktatáskájából zsebkendőt vesz ki, megtörli szemét. Most ő fordít hátat a tanárnak, a lába reszket. FARKAS. Nem hiszem, hogy szeretsz engem, Juli. Nem engem szeretsz te, hanem ezt a te úgynevezett fegyelmedet. Többé-kevésbé kellemes ürügy vagyok számodra, hogy próbára tedd az erődet. JÚLIA. Nem igaz. FARKAS. Nincs már egy szavad sem, mely közvetlen hozzám szólna s ne a hátam mögé. Vajon ki a gyóntató atyád, akinek időnként beszámolsz szellemi fejlődésemről? Sejtem, de nem firtatom. Alighanem a rendőrség is sejti, erről nyilván tudsz. Júlia hittelen hátranéz. 581
