Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1966 - Wolfgang Venohr: Portré Déry Tiborról. Filmforgatókönyv
1966 WOLFGANG VENOHR. Hát igen ... Déry úr, visszatérve A befejezetlen mondathoz és a Felelethez, Lukács professzor azt írta egyszer, hogy A befejezetlen mondat korunk egyik legnagyobb regénye. DÉRY TIBOR nevetve. Már vártam ezt! WOLFANG VENOHR. Két évvel ezelőtt, amikor Budapesten fölkerestem őt, másfelől meg azt mondta, hogy a Feleletet még A befejezetlen mondatnál is többre tartja ... DÉRY TIBOR. Nem volt igaza. De tudja, mit, ez nem olyasmi, amiben én illetékes lehetnék. Gyerünk inkább ebédelni, aztán majd kerítünk rá időt, hogy mindenképpen elmenjünk Lukácshoz, és ... 10. kép. Déryék ebédlője, terített asztallal. BÖBE ebéd közben, Déry fordítja németre. Lukács pontosan tudja, hogy nem értek a marxizmushoz, a leninizmushoz, nem érdekel a filozófia, mégis nagyon szeretem őt... 11. kép. Lukács György dolgozószobája. WOLFGANG VENOHR. Lukács professzor, amikor Déry Tibor neve elhangzik, önkéntelenül felötlik bennünk az Ön neve is, hiszen tudjuk, hogy önök egy emberöltő óta személyes jóbarátok, bizonyos, hogy szellemi rokonság van önök közt, de mindennek ellenére vannak természetesen felfogásbeli különbségek is. Hajói emlékszem, Önnek egészen sajátságos nézetei vannak a Felelet és A befejezetlen mondat összevetését illetően. LUKÁCS GYÖRGY. A különbséget, az előrelépést A befejezetlen mondat és a Felelet között szellemi-emberi értelemben én abban látom, hogy az embert, az emberi lényeget fenyegető veszéllyel szembeni ellenállás élesebb, aktívabb, inkább tettekben körüljárható, és ez stilisztikailag abban fejeződik ki, hogy A befejezetlen mondat máskülönben olykor szép képekre széteső, nem egészen egységes stílusa erősebb, keményebb, drámaibb formát ölt. Éppenséggel ez a drámai forma, az emberi lényegnek ez a harca a kedvezőtlen körülmények ellen, ez a nem „condition humaine”-ként felfogott modern valóság, ez fejeződik ki éppenséggel stilisztikailag a Feleletbon, és ez az, amit én minden tekintetben előrelépésként üdvözlök. Bizonyos az, érzésem szerint nem véletlen, hogy Déry a világ ilyetén való felfogásával korunk egyik legjobb elbeszélőjévé és kimagasló novellaírójává lett. Már viszonylag korán, hajói emlékszem, ’37-ben ábrázolta egy kis novellában, A portugál királylány ban egy fiatal lánynak ezt az emberi ellenállását a félelmetes, lezüllött, embertelen körülményekkel szemben. Olyan elbeszélésekben, mint a Szerelem, mint a Számadás, mint a Két asszony, mindig a társadalmi valóságban végbemenő, félelmetes események voltak azok, amelyek próbára tették az emberi lényeget, ahol az emberi lényeg győztesen kiállhatta ezt a próbát. Természetesen igen gyakran ábrázol Déry olyan eseteket, ahol ebben a küzdelemben az ember és a világ között alulmarad az emberi lényeg, ahol elidegenedik, deformálódik, manipulálódik, teljesen eltor57
