Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(Jelelet TIROLERKALAPOS hátrafelé. Mikor kapta azokat a röpcédulákat? BÁLINT. Tavaly májusban. TIROLERKALAPOS. Annak egy éve. Miért csak most jelentkezett velük? S ha a rendőrség nem talál rájuk, még most is őrzi őket. Szünet. Megnémult? Miért nem felel? BÁLINT. Mit feleljek? TIROLERKALAPOS. Kitől kapta a röpcédulákat? BÁLINT. Azt nem mondom meg. TIROLERKALAPOS. Helyes. Nem mondja meg. Még mindig jobb, mint ha hazudna. Mikor volt a házkutatás? BÁLINT. Tegnapelőtt este. TIROLERKALAPOS. S akkor miért nem jelentette rögtön a detektíveknek, hogy a csomag a magáé? BÁLINT. Nem voltam otthon. Az üzemben volt egy házimulatság, felügyelő úr, s egész éjjel takarítottuk az udvart. TIROLERKALAPOS. Aha ... És aztán még meg is kellett beszélni az elvtársakkal, hogy mitévők legyünk. Kitől kapta a röpcédulákat? BÁLINT. Azt nem mondhatom meg. TIROLERKALAPOS az asztalra csap. Majd én megmondom! Neisel Lajos hajókovácstól. BÁLINT rémülten. Nem! TIROLERKALAPOS. Jól van, fiam, hagyjuk egyelőre. Látom, hogy maga alapjában véve egy tisztességes gyerek, s nincs más baj, mint hogy én átkozottan kíváncsi természetű ember vagyok. Osztogatott maga azokból a cédulákból? BÁLINT. Nem, kérem. TIROLERKALAPOS a fiú arcába nevet. Jobban tenné, ha bevallaná, fiam. Én sokkal többet tudok, mint ahogy maga sejti. Hol osztogatta őket? BÁLINT türelmetlenül. Mondom, hogy nem osztogattam őket, felügyelő úr. Én nem hazudok. Van egy dolog, amit nem mondhatok meg, de amit mondok, az igaz. A folyosóra nyíló ajtó mögött léptek hallatszanak, kiáltozás, majd egy szaladó ember csizmáinak dobogása. TIROLERKALAPOS feláll, a fogasnál felveszi kabátját. Jöjjön! 249. kép. 200-as cella. Itt elszedik Bálint nyakkendőjét, nadrágövét, cipőjéből a zsinórt. Négy pengőjét, kis bicskáját is elveszik. Mialatt Bálint a cella folyosóján a cipőjét fűzi, az egyik ajtón dörömbölnek, az őrt álló rendőr a kémlelő- nyíláson benéz a zárkába, majd kulccsal kinyitja az ajtót. Ocsenás lép ki rajta, felismerhetetlenül összevert arccal; a két fiú egymásra néz, de mielőtt még Bálint magához térhetett volna rémületéből, a rendőr bevezeti az egyik zárkába. Itt két drótsodrony áll a fal mellett, szalmazsákok nélkül, az egyiken egy férfi alszik, aki az ajtónyílásra sem ébred fel. A rendőr kívülről ráfordítja a kulcsot az ajtóra. 534
