Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1966 - Wolfgang Venohr: Portré Déry Tiborról. Filmforgatókönyv
1966 Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a film a magyar külügyminisztérium sajtóosztályának tudtával és engedélyével készült (l. Venohr 1965. szeptember 30-án kelt felkérő levelét), s hogy naptámoteszének november 1-jei bejegyzése szerint Déry a hazai forgatás előtt Aczél Györgynél járt, feltehetően azért, hogy megnyilatkozását bejelentse vagy megbeszélje. Wolfgang Venohrral Déry a következő évek során is kapcsolatban maradt. O közvetítette például a Stern TV-nek A portugál királylány és a Szerelem megfilmesítésének a gondolatát, majd jogát is; mely utóbbit a Magyar Filmgyár utóbb súlyos összegekért vásárolt vissza. (A portugál királylány és a Szerelem forgatókönyvét l. Sorsfordító évek X.-ben. 425-477.); a magyar forgatás körüli politikai huzavonák történetét - Makk Károly visszaemlékezéseiben, in Kortársak Déry Tiborról. 80-81.) 1. kép. Bécs, Hotel Stefanie. Déry és felesége kilépnek az ajtaján. WOLFGANG VENOHR HANGJA. Magyarország legnagyobb élő írója, Déry Tibor. Felesége, Erzsébet asszony kíséretével bécsi látogatáson. A régi császárvárosban, amely fél évszázada még az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosa és a dunai térség szellemi metropolisza volt. Itt kezdődött néhány évvel ezelőtt Déry Tibor diadalmenete a nyugati világban. A magyar börtönből történt szabadon bocsátása után Bécsben tartja első irodalmi felolvasóestjét. Németországba is elvezet útja, ahol időközben egy sor regény- és novellapublikációja nyomán sokak által olvasott és nagy- rabecsült szerzővé vált. Déry az Osztrák Irodalmi Társaság meghívására a Pálffy- palotában, hírneves keleti és nyugati írók körében, nemzetközi összetételű hallgatóság előtt feltűnést keltő előadást tartott. Ebben minden korábbinál világosabban körvonalazta a maga helyét korunkban. 2. kép. Bécs, a Pálffy-palota előadóterme. DÉRY TIBOR felolvas. Amennyire az én szerény érdektelenségem az emberiség, tehát olvasóink sorsa iránt megengedi, egy alattomos katasztrófa nyugtalanít, amely nem vásári módon vérrel és halállal kendőzi magát, s amelyet én mégis - mert feltartóztathatatlan - az emberiség első számú ellenségeként fenyegetőbbnek tartok az atombombánál, a dühöngő neonacionalizmusnál és a kommunizmus meg a kapitalizmus lehetséges összecsapásánál. Természetesen semmi újat nem mondok önöknek, hiszen előttem már számtalanszor fölismerték és nevén nevezték ezt a veszélyt. Ezt az összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyt, amely ma a mi pompás, ég felé törekvő nemünket fenyegeti. Az olvasónak a gép által előidézett hanyatlásától félek. Tudom, hogy a gép elől semmilyen menekvés nincs, s hogy gyengeelméjűség lenne a postakocsiba meg a petróleumlámpa mellé visszavágyódni, de azt is tudom - tudni vélem -, hogy kortársaink szükséglete, hogy autójuk, hűtőszekrényük és televíziókészülékük legyen, veszélyesebb, mint a hidrogénbomba fenyegetése. A gép végezte 51
