Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(felelet SZOBALÁNY Zénóhoz. Szűzanyám, te meg hogy kerülsz ide? Szobalány két kezét arcára csapva kiszalad a szobából. GRÜNER hebegve. Ezer bocsánat, professzor úr. ZÉNÓ. Nem tesz semmit. Nincs egy cigarettája, báró? Nem tudta szegényke, hogy egyetemi tanár vagyok. GRÜNER értetlenül. Hát mit tudott. Több vendég körülveszi kettejüket. A sarokban, az asztal mellől Eszter felugrik helyéről, mindkét keze ökölbe szorul. ZÉNÓ súgva a báróhoz. Sofőrnek adtam ki magam. Zénó a báró tanácstalan arcát, majd a körülötte állókat nézegeti, majd hogy hangosan el nem neveti magát. Egy inas közeledik szemeteslapáttal, kéziseprűvel a kezében. A bámészkodók gyűrűjén át könyökkel utat törve magának feltűnik Farkas Miklós. Már teljesen részeg. Ordítva. FARKAS MIKLÓS. Mi történik itt, a kutyaúristenit! GRÜNER csítítóan veje vállára teszi kezét. Ne izguljon, Miklós! FARKAS MIKLÓS. Maga engem ne utasítson rendre. Azt hiszik, hogy büntetlenül sértegethetik a nagybátyámat? GRÜNERNÉ. De édes fiam, mi jut eszedbe? FARKAS MIKLÓS rámered. Maga fogja be a száját! Bárónő sikít, a báró újra veje vállát keresi kezével, de ez lepöccinti. FARKAS MIKLÓS. Hozzám ne érjen, maga ... maga ... Hogy mer hozzámérni, maga ... Farkas Zénó hátulról lefogja öccse hadonászó karját, de Miklós abban a hiszemben, hogy a Grüner család valamelyik tagja teszi rá a kezét, kiugrik szorításából. Ordítva. FARKAS MIKLÓS. Farkas Zénó professzor úr előtt haptákba tessék állni, mert aki röhögni merészel rajta, annak itt helyben két olyan szabványpofont kenek le! ... FARKAS ZÉNÓ. Marha! MARION, Miklós felesége kiáltva. Elég legyen, Miklós! Most már elég legyen! FARKAS MIKLÓS. Te ... te ... zsidó kurva! Egy hölgy kéjesen sikoltva elájul. A báró intésére egy inas derekánál átnyalábolja a részeg, magatehetetlen Miklóst s kiviszi a teremből. 207. kép. Farkas Zénó a Duna budai alsó rakpartján sétál, hol alig jár ember. Meg- megáll. Nézi a holdfényben csillogó vizet. Szórakozottságából három feléje közeledő, hangosan kacarászó lány váltja ki, a tanár egy szórakozott pillantást vet rájuk, majd újra leejti fejét. Az egyik lány, Nagy Júlia, ráköszön. JÚLIA. Jóestét, professzor úr! Farkas szórakozottan még két-három lépést tesz, majd hirtelen megfordul. FARKAS. Tessék megállni! Egyetem? 512
