Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(felelet EBERHARD BÁRÓNŐ. Kinek a segítségével? GRÜNER mosolyogva. Isten segítségével. XI. Pius, a pápa őszentsége már meg is áldotta az olasz fegyvereket. A szalonban libériás inasok s fehér fityulás szobalányok feketét, konyakot, likőröket kínálnak a vendégeknek. GRÜNER. Rosszul mondtam, hogy háború. Nagyhatalmi terminológiával kifejezve, legfeljebb büntető expedíciónak nevezhető. IDŐS HÖLGY. Miért oly pedáns ma, báró? Emberek parancsszóra ölik egymást, nem mindegy, hogy minek nevezi? GRÜNER. Nem mindegy, méltóságos asszony. Azért nem nevezem háborúnak, mert ragaszkodom ahhoz a meggyőződésemhez, hogy ma nem lehet s belátható időn belül nem is lesz háború. Előrehajol, gondterhelten, a túlsó sarokban álló asztal felé pillant, hol veje, Farkas Miklós épp egy vizespohár konyakot hajt föl. 201. kép. A szalonnak egy másik sarkában egy nagyvállalat igazgatója lefojtott hangon társalog egy másik úrral. IGAZGATÓ. Azt rebesgetik, hogy a báró külföldre menti vagyonát... Te nem hallottál erről? Grüner asztala. EGY ÚR. De hisz Hitler nyíltan háborúra készülődik. GRÜNER. Si vis pacem, para bellum. Németországnak békére van szüksége. Hitler nem olyan ostoba, mint amilyennek mutatja magát. A nagyvállalati igazgató Grüner asztalához lép. IGAZGATÓ. Attól félek, hogy olyan. EBERHARDNÉ. Én úgy látom, Németország már kiheverte a háborút. A nyáron alig tudtunk aratni, mert Hitler kétezer embert szerződtetett el a megyéből. Úgy jöttek vissza, hogy tele voltak pénzzel, kiöltözködtek, vadonatúj kerékpárokat hoztak haza, s mind nyilas lett. GRÜNER. Tudom. Most mennyi a napszám maguknál? EBERHARDNÉ. Nekünk sok, nekik kevés. Nem érdemes ma már gazdálkodni, csak ráfizet az ember. GRÜNER. Eladnak? A patakpoklosi birtokukat megveszem. EBERHARDNÉ. Minek az magának? Nem ért a gazdálkodáshoz ... GRÜNER. A cselédség majd elvezeti azt a kis birtokot. Ők megélnek rajta, én meg csak elférek közöttük öreg napjaimra. A latin auctorokat fogom olvasni, asszonyom, mert azokra eddig még nem jutott időm. „Caesar is nagy had pihenésekor, Midőn kifárad, s munka után keres Nyugalmat, a csendes magányban Csak tiközöttetek él ...”* * Horatius sorai Virág Benedek fordításában, I. Q.F. Horátius Ódái. Buda, 1824. 97. (III. könyv, IV. Kalliope.) 507
