Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(J-tlelet DÖME. Egy kérésem volna, Tóni bátyám. MINAROVICS. Ne, kérem, ne! ... Beláthatatlan következményei lennének. Ne kockáztassuk meg! DÖME. Mit? MINAROVICS. Semmit. Nem szeretek kockáztatni. Főképp nem szeretem barátaim megbecsülését kockára tenni ......Kényes dolog, fiam, kényes ... Egy farkasvilágban, ahol mindenki a más irhájára vadászik, én beérem a magaméval ... úgy van, beérem, de meg is szeretném tartani. Márpedig ha elvesztem barátaim megbecsülését... DÖME. De miért kellene elvesztened? Azzal, hogy a kéréseiket teljesíted? MINAROVICS. Azzal. Vagy azzal, hogy nem teljesítem őket. DÖME. Úgy érted, hogy nem akarsz beavatkozni az emberek dolgába? Az gyávaság. MINAROVICS nyájasan. Az, fiam, az. Gyávaság. Vállalom, mint farkas a fogát. Azzal védekezem. DÖME. Eltagadod a múltadat? Pedig az, amit hallottam róla, éppen nem szégyellni való. A fiatalok között sokan vannak, akik a múlt alapján bíznak benned. Nem tudjuk, milyen sérelem ért, mert hisz az az egy vagy másfél esztendei börtön nem számít ... MINAROVICS. Nem hát. DÖME. Remélem, nem gúnyosan értetted? MINAROVICS. Nem hát... meg akarsz agitálni, fiam? Ezért jöttél? DÖME zavartan. Ezért is. Felelősséggel tartozunk egymásért ... Minden ember, s ez alól nem lehet kibújni. MINAROVICS. Helyes, fiam. Hogyhogy téged még nem tartóztattak le? DÖME. Miért kellett volna engem letartóztatni? MINAROVICS szórakozottan. Tegnap nagy kommunistalefogások voltak. DÖME. Mi közöm hozzá? MINAROVICS. Restellem ... restellem. Miben lehetek szolgálatodra, fiam? DÖME. Egy Berlinben élő magyar diáklány ismerősöm érkezett tegnap Pestre. Hitler elől kellett menekülnie, s minthogy az útlevele már lejárt, feketén lépte át a magyar határt. Szegény lány, sem pénze, sem rokonsága Pesten. Szeretném, ha néhány napra befogadnád lakásodba, a konyha melletti kis szobába, ott senkit sem zavar. MINAROVICS. Hogyne! Természetesen! A legnagyobb örömmel! ... Majd értesítelek! DÖME felugrik. Fölösleges, Tóni bátyám. Lent vár az utcán, mindjárt fel is hozom. 166. kép. Behavazott utca. Nagy Júlia egy szatócs kirakatát nézegeti. Döme mögéje lép. DÖME. Mehetünk. Rendben van. JÚLIA. Simán ment? DÖME. Előbb egy kis lélektani kezelést adagoltam, aztán rajtaütésszerűen nekimentem. Nem hagytam neki időt gondolkodásra. JÚLIA. Nézd, milyen jó tejcsokoládé van itt a kiratakban! DÖME. Nincs pénzünk. 490
