Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
felelet én meg még sehol sem vagyok. Maga mit főz, lelkem? KÖPÉNÉ. Még nem tudom. SZOMSZÉDASSZONY összecsapja a kezét. Még nem tudja? De hát már kilenc óra is elmúlt, lelkem, már szaladok is haza. Hoztam a gyereknek egy kis becsinált csirkét, olyan gyönge a húsa a kis kedvesnek, hogy ránézésre is elolvad, nem kell azt foggal biztatni. Öntse ki, lelkem, mindjárt viszem vissza a lábasomat. 134. kép. A nyárfasor felől lépések, hangok hallatszanak. Neiselék közelednek, elől a két öreg, mellettük, mögöttük a négy gyerek. Neiselné, Köpéné összecsókolódzik. NEISEL. Hát itt volnánk, Rózsika. Bálint hogy van? KÖPÉNÉ. Már jobban. Nagyon rosszul volt, Lajos bácsi, már azt hittem, meghal. De most már hamarosan felkel. NEISEL. Ne engedje ki idő előtt az ágyból, Rózsika, mert az olyan, mint amikor az ember egy féligkész munkát ad ki a kezéből. Mi baja volt tualjdonképp? Orvos látta? KÖPÉNÉ. Nincs arra pénzünk, Lajos bácsi. Attól betegedett meg, hogy nincs munkája. Amióta kitették a Jéggyárból, aztán meg hiába járt munka után, már nem tudom, meddig, azóta nem találta a helyét szegényke. Nagyon a szívére vette, hogy rámszorult, nem volt sem éjjele, sem nappala. Egy reggel meg, amikor fel akart kelni, hát se szó, se beszéd, összeesett. 135. kép. Köpéék szobája. A két kis Köpe lány az ablakon át mászik be. A szoba egyszeriben megtelt a sok vendéggel. Neisel az ágyhoz lép, megfogja a gyerek ütőerét, nagy ezüstórájával leméri a pulzusát. NEISEL. Nincs lázad. BÁLINT rámosolyog. Olyan jó, hogy kijöttek keresztapámék, nagyon rég nem láttam már magukat. NEISELNÉ. Ha felkelsz, gyere el rögtön hozzánk, főzök neked grenadirmarsot. Még mindig szereted? BÁLINT bólintva. Bizony nagyon szeretem. Tessék mondani, keresztapámék hogy vannak? NEISEL. Megvagyunk, fiam. Ki kellene jönnöd a napra, jó meleg van odakinn. 136. kép. Pokrócot visznek ki a ház elé a parkba, Bálintot ráfektetik. Szomszédasz- szony melléje kuporodik. Köpénéhez. SZOMSZÉDASSZONY. Nem, lelkem, nem maradhatok tovább, épp csak egy percre ugrottam át azzal a kis becsinálttal. Az uram citromosán szereti, ha szereti, de vannak, akik jobban kedvelik tejföllel s jó nagy zsemlyegombócokkal melléje. Neiselnéhez. Maga hogy szokta elkészíteni? NEISELNÉ leül a fűbe. Nevet. Sehogy. Nincs gyomorbajos a családban. SZOMSZÉDASSZONY. Gyomorbajos? Nem kell ahhoz gyomorbaj. Az olyan étel, hogy az egészséges embernek sem árt meg, akárcsak a jó levegő. Az ember mind a tíz ujját megnyalja utána. 471
