Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(Jeletet FARKAS elmosolyodik. Annál meglepőbb, Angéla, hogy félmegoldásokkal kísérletezel. INAS ajtó mellett, merev vigyázzálásban, összeüti bokáját. Hozhatom a méltósá- gos úr teáját? TANÁR rosszkedvű tekintettel. Előbb helyezze magát kényelembe, ha egy mód van rá. Már többször megkértem, hogy ne játsszon katonásdit a házamban. A teát hozhatja. A postámat is. A cukrot majd magam teszem be. El ne felejtse a konyakot! A sofőrhöz. Gergely, hozzon ide egy széket, ide, az ajtóba, ahol most állok. Gergely széket hoz. TANÁR leül. Te is ülj le, Angéla, s lehetőleg ne szólj majd közbe. Ki ez a gyerek s hogy hívják? ANGÉLA állva marad. A házmesterné fia, Köpe Bálint. FARKAS. A kisebbik vagy a nagyobbik? ANGÉLA. Nem tudom. BÁLINT. A kisebbik vagyok. FARKAS. Helyes. Én is a kisebbik voltam két fiútestvér közül. A te bátyád még él? BÁLINT. Hálistennek. FARKAS. Mi köze ehhez istennek? ... Gergely, nézzen ki a konyhába, hogy az a impellér nem issza-e ki a konyakomat! Bálinthoz. Egészségesek vagytok mind a ketten? BÁLINT. Hálistennek. FARKAS. Szegények vagyok? BÁLINT elgondolkodik, lesüti szemét. Igen. FARKAS. Most miért nem emlegeted az istent? No hozzál ide mellém egy széket és ülj le! BÁLINT a földet nézi. Inkább állva maradnék. FARKAS. Helyes. Miért kaptad azt a páratlan számú pofont? Inas, Gergely kíséretében, behozta a teát, a teásasztalkára állítja, ezt a tanár mellé görgeti. Farkas egy fél üvegcse konyakot tölt a csészébe, egy laboratóriumi üvegbottal kavargatja. FARKAS. No miért kaptad? BÁLINT. Azt a kisasszony tudja. FARKAS. A te szájadból akarom hallani. BÁLINT egy idő múlva. Semmiért. FARKAS. Aha! Azt karja értésemre adni, hogy kapni semmiért kapta, azaz nem szolgált rá. Miért adta a Kisasszony a pofont? BÁLINT. Azt ő mondja meg! FARKAS nevet. Az adjunktusom tanulhatna tőle logikát. Ülj le, Angéla! Miért adtad hát neki az özvegyen maradt pofont? ANGÉLA hisztérikusan. Megőrjít ez a gyerek, nem bírom ideggel. FARKAS. Ülj le, Angéla, s gyújts rá egy szivarra, a nikotin élvezete megnyugtatja az idegeket. Még mindig nem tudom, miért pofoztad meg a gyereket. ANGÉLA sikít. Zénó, én kiköltözöm innét, nem maradok ezzel a gyerekkel egy fedél alatt. 374
