Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1977 - Déry Tibor és Demény Pál magnóra vett emlékezései
1977 baloldal részére készült. Egy időben fölkérte a kommunista párt, hogy dolgozzon a Gondolatnál, egyik segédszerkesztője is volt - szerkesztőtárs - az első két számnál. DÉRYNÉ. Ez a Vértes-féle dolog. DEMÉNY. Igen ... Namostan, tehát ez most már a húszas-harmincas években történt, ugye, és aztán 38-ban megint, a börtönben, találkoztunk ... találkoztunk és ottan határozotan azt éreztem, hogy egy forradalmárral, egy olyan emberrel érintkezem, aki megérti a munkásságot és közvetlen kontaktusa van vele, és ezért említettem ezeket a beszélgetéseket. Negyvenhárom-negyvennégyben pedig ezt gyakorlatilag bizonyította, nemcsak avval, hogy ő ajánlkozott arra, hogy fegyveres felkelésben vesz részt, nemcsak avval, hogy az Ó utcában fegyvereket is kért, hanem azzal a tettével, hogy röplapokat vitt, a Magyar Frontnak a röplajait; aztán, hogy az ellenállás egyik központjába rendszeresen bejárt, oda az Apponyi tér l-be; azzal, hogy ott volt a kocsiban, mikor Tarcsayékat letartóztatták és mikor ott két embert megöltek; hogy kijárt oda az üzembe és a munkásokkal rendszeresen érintkezett. Aztán, hogy ott lakott egy időben éppen Lencsésné lakásán, ottan a Szigony utca 18-ban, a IV. emeleten, s ma is úgy emlékeznek vissza rá lakótársai, a munkások, hogy mikor hazamentek a bombatámadások után, ő szép nyugodtan egy dobozt vett elő, amiben betűjáték volt és azokat rakosgatta ki és azzal foglalkozott. Ismertél te betűjátékot? DÉRYNÉ. Mi az, hogy Szigony utca? Ott te laktál? DÉRY. A Szigony utcában egész rövid ideig, összesen két vagy három napig voltam, emlékezetem szerint ... DEMÉNY. Többet mondanak. DÉRY. Anyámmal együtt. DÉRYNÉ. Hol van a Szigony utca? DEMÉNY. Ottan a Klinikáknál van. DÉRYNÉ. Az Üllői úton? DEMÉNY. Igen. Föl is írtam. Szigony utca 16/b. DÉRY. Ott voltam emlékezetem szerint két vagy három napig, amikor anyámmal együtt bujkáltunk. És minthogy a legfelső emeleten volt ez a menhely és állandó bombatámadások voltak, s minthogy mi illegálisan tartózkodtunk ott: nem mehettünk le a pincébe a bombatámadások elől. Tehát nagyon rövid idő múlva elmentünk onnét, és akkor mentünk be a Nádor utcai lakásba. DEMÉNY. Ezt azért említem, mert még ma is, annyi esztendő múlván, emlegetik. Azokra, akikkel együtt lakott, mély benyomást tett, hogy olyan nyugodtan beszélt és ottan eljátszottak. Azt érezték, hogy közibük való. Szóval én az egészből ezt akarom kidom- botítani - különben a cikkben, ebben a Népszabadság-cikkben44 te is ugyanezt írtad, hogy ott a Mogyoródi úti üzemben ismerkedtél meg ezekkel a munkásférfiakkal és asszonyokkal ... ők viszont nem egy különcöt, nem egy íróembert láttak Déryben, aki nem tartozik hozzájuk, hanem úgy beszéltek róla, mint aki közibük való. Ezt akartam én éreztetni ... DÉRY. De még egy konkrét kérdésem volna: mikor a Mogyoródi úti csoportban dolgoztam, akkor nektek a legnagyobb ilyen illegális központotok Csepelen volt. 44 Déry Tibor: Árpilis negyedikére. = Népszabadság 1975. ápr.4. 79.sz. 2l. 365
