Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1977 - Déry Tibor és Demény Pál magnóra vett emlékezései
1977 nagyon szépen, sarkosra tömte. És ahhoz én odamentem, aztán kisült, hogy ő is politikai, és akkor átült hozzánk. Ti akkor nagyon érdekes beszélgetést folytattok azzal a parasztfiúval. Nem tudom, ezt később felhasználtad-e vagy sem? Ez a Csurgó Béla egy pázmándi parasztfiú volt. A felszabadulás után téesz-elnök. Szocialista hazáért kitüntetett, néhány éve hirtelen meghalt, itt a Kútvölgyiben. Sokkal fiatalabb volt nálunk. - (Dérynéhez) Később mi beszéltünk Déryről, és Csurgó olvasta is a könyveit, s nagyon csodálkozott, hogy Déry ilyen nagy író lett. DÉRYNÉ. De nem tudta tömni rendesen a szalmazsákot. DEMÉNY. A szalmazsákot ... De nagyon érdekes - ami föltűnt nekem hogy olyan jól el tudtak beszélgetni ottan az almafákról, meg micsoda ... Hogy ilyen alma, meg olyan, Ranett meg nem Ranett ... én nem tudom ... de nagyon jól el tudtak ezzel a parasztifúval beszélgetni. Azt vettem észre, hogy ő a kiejtést, a stílust figyelte, elég hosszú ideig ... Mi még kinn maradtunk tovább, mert megtömtük — hogy tovább kinn maradhassunk - azoknak a szalmazsákját is, akik munkában voltak, vagy betegek voltak. Úgyhogy aztán az őrmester odahozta a zsákokat - mi hárman ott beszélgettünk és tömtünk. Azt hiszem, megtömtünk vagy tizenöt szalmazsákot. így húztuk el az időt. Igaz? Emlékszel? DÉRY. Biztos, hogy igaz, hogyha te emlékszel rá. De én csak magára erre a nap- sötütte délelőttre emlékszem - erre a Csurgóra egyáltalában nem. DEMÉNY. Azzal beszélgettünk. És a domb, az a domb egy nagy kazal volt, amit te dombnak érzékeltél. A Gyűjtőben domb nincsen ... szóval azért mondom ... de az tényleg ott volt, egy ilyen nagy kazal, amit akkor, az előtte való napokban hoztak oda ... Most egy másik érdekes dolgot szeretnék, hogy erre emlékszel-e? Krumplit hámozni lejártunk. Először te tényleg nem akartál lemenni, de aztán lejöttél, és ottan jó társaság volt. Bugylibicskát adtak és szemben ültek a szakállas sátoraljaújhelyi zsidók, akik csempésztek, meg ilyesmi ... DÉRY. Egy pillanat. DEMÉNY. Tessék. DÉRY. Namost ezekre, ezekre az ortodox, hosszú szakállú zsidókra emlékszem, írtam is róluk. De én a menetben, a séta alkalmából emlékszem. DEMÉNY. Ott is ott voltak. A krumplipucolásnál is ott votlak. DÉRY. És mindig mosolyogtak. DEMÉNY. Igen. Magabiztosak voltak. DÉRY. Rendkívül magabiztosak voltak. Több évig ... DEMÉNY. Minden benne van a Talmudban - mondták. Én megkérdeztem: a repülőgép is? - Az is. Minden benne van a Talmudban, úgyhogy őnekik tanulni nem kell semmit és őket a jelen érdekli. És bizonyosak voltak abban is, hogy kiszabadulnak hamarosan. Hát nem szabadultak ki. De emlékszem arra, hogy egy-két alkalommal lejöttél és még azon nevettünk, hogy te ujjnyi vastagon hámoztad a krumplit. (Dérynéhez) És magára rászól, ugye, hogy nem jól hámozza? DÉRYNÉ. Nem. Nem. DEMÉNY. Szóval ezt csináltad. Akkor persze nem a krumpli volt a lényeges egyi362
