Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1977 - Déry Tibor és Demény Pál magnóra vett emlékezései
1977 DEMÉNY. Egy dolog volna, amit Boldizsár Iván a könyvében megír, hogy ... nálam van ... ugyebár ... „Egy novemberi estén négyen ültünk Tibor kocsijában ...” DÉRY. Debrőczi Tibor kocsijában. DÉRYNÉ. Ja, ez Bajcsy-Zsilinszky letartóztatása. DEMÉNY. „Rajta kívül még egy Tibor, az író, és egy titokzatos férfi, akit csoportunk kommunista tagjai nagy tisztelettel vettek körül, de még illegális nevét se tudtam meg soha.” Hát ugye ez én voltam. A könyvét dedikálja is: „A névtelen Demény Pálnak, a Gyöngyháznyelvű pisztoly névtelenjének szeretettel Boldizsár Iván.” ” Ezt nem lehet letagadni. Rendkívül érd ... rendkívül jelentős esemény volt. És azt mondja: „Hármunknál az Ellenállás című lap™ 100-200 példánya volt. Az én zsebemben Bajcsy-Zsilinszky Endre levele Malinovszkij marsallhoz franciául.” - Most ez alkalommal ezt azért említem meg, mert - a dátum ott van a táblán - egy munkás-értelmiségi találkozó lett volna a vegyi üzemben. És akkor már ott 30-40 budapesti és pestkörnyéki bizalmi munkás - vasmunkások, textilmunkások, kőművesek - vártak bennünket. Déry Tibornak, Boldizsár Ivánnak, Debrőczinek - mind különböző szakma -, Révai Kálmánnak kellett volna kijönni. De Révai ... DÉRY. Ez a Révai Kálmán Révai Józsefnek a bátyja? DEMÉNY. Nem. Ez az a katonatiszt, akiből tábornok lett és a Rajk-perrel kapcsolatosan őt is kivégezték. Nagyon derék ember volt. Ő volt az összekötő köztünk és Tarcsay között. És mi, Csorba Jánossal29 * 31 és Révaival találkoztunk a szemben levő Wagner Sörözőben. És mondtam, hogy itt van a kocsi - mert két kocsi is lett volna -, menjünk ki. De akkor Révai azt mondta, neki jelenteni kell Tarcsaynak, így ő nem vesz részt az összejövetelen. Később jött Boldizsár és azt mondta: - Nekem még egy levelet kell fölvinni. És fölment Révai, de nem jött le. Ti ott a kocsiban vártatok. Akkor kiszálltam én, Boldizsárral együtt, de tévedésből - még elsötétítés volt - a mellette levő házba mentünk be. Boldizsár körülnéz, azt mondja. - Nem ez az a ház, a mellette levő. Ott állt már egy jeep - katonai. Mondom Boldizsárnak, hogy ne menjen föl. - De én fölmegyek, nem lehet semmi bajom, van igazolványom ... és akkor fölment és utána hallottunk egy kis pisztolylövést. Akkor már láttuk: se Révai nem jött le, se Boldizsár nem jött le. Erre elmentünk a kocsival. DÉRY. De akkor ki volt a kocsiban, szóval ... DEMÉNY. Akkor már csak Debrőczi, te és én voltunk. Már csak hárman maradtunk. És akkor te kiszálltál valahol a Körút sarkán - itten az Andrássy út végén, arra nem emlékszem pontosan. Úgyhogy oda már egyedül csak én mentem ki. Debrőczi még engem kivitt, de ő se jött már be, és én szóltam a munkásoknak, hogy sajnos nem tartjuk meg a találkozót. Azok nagyon haragudtak is emiatt, hogy hiába jöttek be gyalog Csepelről meg Óbudáról - aki tudott, villamoson -, és hát hiába, szét kell oszolni. 29 Boldizsár Iván A gyöngyháznyelvű pisztoly című elbeszélésében (Halálaim, 1974) elevenítette fel a katonai készülődés emlékeit. }0 Az Ellenállás című - változó időközben megjelenő - lapot 1944. október 1 -je és karácsonya között adták ki (1-14. sz.) írógéppel írt, stenciles sokszorosításban. Boldizsár Iván Tyukodi Péter névvel írta alá benne cikkeit. 11 Csorba János (1897-1986) katona, a Magyar Felszabadító Bizottság alelnöke. 354
